Volt egy farmja Afrikában

Amikor a délutáni napsütésben színes pillangókként lepik el a Csobánc lejtőit a tarka siklóernyők, a „Sisa-Mica” Teraszon Mágika felszolgálja vendégeinek a házi limonádét. A terasz a székek alatt sorjázó apró macskakövekről kapta a nevét. A kavicsok a házhoz, a ház pedig Zeller Ágihoz, alias Mágikához tartozik. Jól megtalálták egymást, de erről majd később. A vendégek az innen kőhajításnyira levő Tapolca felől érkeztek, meglátogatták a közeli Liliomkert piacot, majd az Első Magyar Látványtár aktuális kiállítását, majd a faluból kifelé kocsikázva elolvasták Tapolca-Diszel legszélső házának tábláját: Retró Anyagcsere Galéria. Mivel hallottak már a helyről és régóta rájuk fért egy kis anyagcsere, benéztek a garázsba, melynek ajtaját molyrágta tévémackók őrizték. Kétórányi turkálás után beszereztek mindent, ami eddig hiányzott az életükből: avítt szentképet, tanulságos konyhai falvédőt, papírmasé kalapdobozt, műanyag matyó babát, muzeális BKV-igazolványt és kardját hajlítgató porcelánhuszárt? Majd poharaikkal a kézben a műszőrmével bélelt kerti fürdőkádban telepedtek le, hogy innen vegyék szemügyre a „környék legolcsóbb sátorhelye” címet viselő birtokot, melynek végén az Eger patak csörgedezik. Frissen vágott fű illata áradt aznap, mert Ági épp végzett a kertrendezéssel, 3600 négyzetméteren. Budai-rózsadombi lány létére ügyesen üli meg a kistraktort. Készülődik a szezonra, amikor a most még békés liget amolyan mini-Woodstockká pezsdül. Szelíd motorosok, színjátszó csoportok, tájfestők, túrázó gyerekes családok jönnek sátraikkal, hogy a nagyvárosi túlélésre fordított energiáikat alkotó munkára, lazulásra, barátkozásra váltsák itt a faluban, ahol már tavasszal megkezdődnek az egész évi vigasságok. A diszeli „gyepűtiprás” pincetúra, a látványtári jazzkoncertek, a júniusi „Rozsdamarók” veteránjármű-találkozó és az őszi szüret programjait idén tibeti terrier-találkozóval gazdagítja Ági és kutyusa, Tinsa. „Ahogy a mobiltelefont a töltőre helyezik, úgy éledtek fel az energiáim itt?” – mesél a kezdetekről, mikor csak a nyárra bérelt házat a közeli Taliándörögdön. Akkor kezdődött a „Mágikaság”, azaz a fiatal képzőművészek, zenészek, táncosok által életre keltett különleges atmoszférájú találkozóhely létrehozása és működtetése, mely rövid időn belül népszerű, lélekszellőztető multikulti udvar lett. A nyár végi szezonzárások alatt fogant a gondolat Ági fejében: ezt a spontán vidékiséget kellene folytatni egész évben? Így számtalan új ötletével, felgyülemlett bútoraival és több köbméternyi kacatkincseivel Mágika Tanyája végleges helyszínre, Tapolca-Diszelbe költözött. Öt éve, mikor e százesztendős lakóház – egykoron kocsmaépület – felújításába fogott, még gyanakodva figyelték a helybeliek az angoltanításból élő csodabogár szobrászlányt. S miközben a tetőcserének induló felújításból egy teljesen újjáépített, saját tervezésű otthon lett, mialatt a négy épen marad kőfal között egyetlen villanykörtével és vízcsappal vészelte át a kritikus hónapokat, a messziről jött városi csaj megbecsült falubélivé vált. Az egyre gyarapodó antik holmikból retró turkáló alakult, melyben „becserélős” kereskedés zajlik. Míg a tetőtéri Öreganyád padlásán használt rucikat és régi könyvekkel, újságokkal teli olvasósarkot talál a divatra és kultúrára fogékony közönség. A megsárgult magazinok egyikében – egy 1964-es Világ Ifjúságában – különös, személyes írás várta Mágikát, aki egy magányos estén épp a tanya további tervein és a megvalósítás nehézségein rágódott. A kétoldalas cikk a „Csodálatos Etiópia” című, akkoriban egyedülállóan úttörő könyv rövid kivonatát közölte. Az őszintén meghatódott Áginak ekkor bevillantak a gyerekkori évek, a Kenyában, Etiópiában, Zambiában töltött iskoláskor, a számtalan újrakezdés, elfogadás és alkalmazkodás, melyet szüleivel gyakorolt a messzi földrészen. Rég elhunyt édesanyja, a könyv szerzője üzent az újságból, negyven év távlatából: ha bízol magadban, előbb-utóbb a helyedre kerülsz és megtalálod játszótársaidat a saját bolygódon. A nagyvilágban vagy a faluszéli kis tanyádon. Nem mindegy?