Kora őszi vizit a házban, mely egy folyómeder felett lebeg. S a benne lakók színes üvegdarabokkal gyönyörködtetik az arra járókat, míg pincéjükben az idő dolgozik.
Ha Lacit nem szeretnék ennyire a szúnyogok, víz folyna a mederben? – mentegetőzik a háziasszony a cölöpökre illesztett épület előtt, melyet látva a néhai Frank Lloyd Wright elégedetten nyugtázná, hogy eszméinek e távoli kis országban is vannak hűséges követői… Mert vendéglátóim, Borbás Dorka és Lukácsi László üvegművészek a természettel együtt lélegző otthont, a tájba helyezett organikus ház tökéletes gyakorlatát képezték le árnyas ligetükben, a néhai építész-zseni után szabadon. S ahogy a látogató a rőt levelekkel borított deszkateraszra lép és az üvegtáblákban egyszerre látja a benti világ és a kert fáinak tükörképét, egy csapásra megérti a természettel való harmónia és a civilizáció túlélésének szoros összefüggését. „Csináld magad-mozgalom és kreativitás?” – fordítja praktikusan magyarra Lloyd mester elméletét Dorka, s miközben a ház diktálta életmódról mesél, egy kreatív család hétköznapjai bontakoznak ki. – Nincs igazi határ kint és bent között, életünk része a hóesés, a levélhullás, a burjánzó nyári dzsungel – s nincsenek zárt ajtókkal jelzett határok a házban sem.Ha kell, az aktuális munka miatt lesz ideiglenes raktár a fürdőszobából vagy alakul át rajztáborrá a tetőtér, ahol Liza és Boldizsár, a két kiskamasz festményei, gipszöntvényei és grafikái láthatók. Gyakorta változik alkalmi kiállítótérré a nappali is – amikor épp nem focipálya -, ahol Dorka és Laci üvegmunkái sorakoznak fotókon és élőben, falakon és ablakokba illesztve. E színes üveglabirintusban okafogyott a kérdés: „meséljetek munkáitokról?”, hisz a művek maguktól szóba elegyednek velem: előszobai Klimt-tükör, art deco paraván és japán üvegmaszk az étkezőben, csodaszarvas üveggrafika a konyhában, hajlongó ólomüveg indák a fürdőben, üvegbe zárt millpengők és József Attila az ajtóbetétben… Dorka nőiesen érzékeny, finoman díszített művei ezek, a síkból kiemelt, rafináltan megvilágított mozaikberakásos tükrei, rogyasztott üvegplasztikái, gyöngyös órái, homokfújt-kalligrafikus üvegbetétei, aranyozott festményei, melyek meséket és történelmi eseményeket interpretálnak, miközben művészeti stílusok eszközeivel zökkentik ki az érdeklődőt abból a fogalomkörből, amit eddig üvegművészetnek hitt. Egyszerre kísérletező és tradíciókat ápoló belsőépítészeti üvegalkotásait képes bármely lakás, iroda vagy szakrális tér hangulatához alakítani. Mindehhez a klasszikus műveltséget, a társművészetre való nyitottságot még családi indíttatásból, a szobrász édesapa és festő-restaurátor édesanya műhelyében szerezte, és talán innen ered az a kivételes empatikus képesség, mely közös munkákra hívja a belsőépítész, textiltervező, fafaragó művészkollégákkal.Ilyen „együtt gondolkodások” a Budapest Bank és a Szalontay Kiadó felülvilágítói, a Xantus Gimnázium ablakai, a Kanadai Követség homokfújt előtetője és számos magánház enteriőrje. Ősszel a hidegkúti Klébelsberg Kultúrkúriában, egy közös kiállításon mások is bekukkanthatnak e titokzatos szakma világába! Az otthoni tárlatvezetés közben, mialatt a ház asszonyával feldolgoztuk a polihisztor családanyák sorsát, a házi mindenes és az elismert művésznő közti nüánsznyi különbséget, egy munkavédelmi szemüvegben és kissé gyűrt külsővel csatlakozik hozzánk László is. Valahonnan a távolból jön, egy saját világból, ami itt van a pince-műhelyben, de mégis egészen mélyen. Onnan hozza felszínre a tükörsimára csiszolt, savazott, belülről sugárzó súlyos üvegköveit, légies legyezőit, prizmáit, organikus üvegplasztikáit. Kevesen is értik még itthon – Japánban, Amerikában, Nyugat-Európában már kapiskálják, mit is rejtenek a Ferenczy-díjas művész hónapokig születő, természetes formájú optikai játékai, s mennyire jól működnek a modern enteriőrökben. Így aztán a rangos külhoni galériákban, glass-expókon és üvegmúzeumokban sorra aratják a díjakat, míg a bennük rejtőzködő fénycsapdák, a temérdek türelem, a 13 évesen elkezdett üvegcsiszolás monoton ritmusa csendes elmélyülésre késztet? Lassan elhagyom a zegzugos privát erdőt, a benne horgonyzó különc bárka fedélzetét. Az üvegvitorlák alól két kamaszlelkű int utánam, a szép tükör és a titkos kavics. Egymás fényét sokszorozzák az őszi napsütésben. Lakáskultúra 2010. szeptember
