Kora nyári vizit a vidéki portán, úszóházak, fűkatedrálisok, lét-oszlopok és előszobán átvonuló nyájak között. Beszélgetés versekről és festményekről, a megtalált helyről és a komolyan vett hovatartozásról.
Nagy Gábor és Nádas Alexandra képzőművészek vidéki otthonukban-műtermükben láttak vendégül minket.
„Eredetileg nem is magunknak, inkább barátainknak segítettünk házat találni…” – idézi a tíz éve kezdődött történetet a háziasszony, miközben a második szelet zöldséges lepény csusszan a tányérunkra észrevétlen és poharunkba is jóféle nedű kerül a házigazda jóvoltából.
Simogató délutáni napsütésben élvezzük a vendégmarasztalás összeszokott mozdulatait, a biokonyhakert egybesült ízeit, az édeni kert látványát. Képtelenség befogadni elsőre, így újra és újra végig kell járnom a százhúsz éves házat, egy modern kori reneszánsz ember otthonát, megcsodálva személyes tárgyait, múltja emlékeit, a még száradó mai festményeket és a fiókokban várakozó jövőbeli, míves terveit…
A falu kovácsának birtoka volt egykoron a ház, melybe Gábor asztalosműhelyét, a nyitott fedélszékű, napfényben fürdő, tágas műtermet, a provence-i ihletésű oszlopos szérűt, a vendégek és tanítványok fogadására alkalmas veranda-étkezőt, az egymásba nyíló kényelmes és archaizáló helyiségeket, az örökölt családi bútorokat, a szíjgyártó nagyapa szerszámait, a negyvenéves művészi életmű munkáit és közös életük minden hozományát is beleálmodhatták. Tíz éve ezért döntöttek percek alatt az ideköltözés, a kétlaki életforma, a kényelmes belvárosi lak eladása mellett, amikor véglegesen lehorgonyoztak e bolthajtásos „szigeten”. Melynek hangulata annyira hasonlít a csongrádi nyarakra, ahol a Gábor és alkotótársai alapította művésztelep a hetvenes évektől a mai napig virágzik.
De hasonlít a falusi nyarakkal tarkított gyermekkorra is, melyben egy ötéves, ágyhoz kötött beteg kisfiú rajzolgatni kezdett, hogy kis idő múlva Barcsay Jenő és Vaszkó Erzsébet ígéretes tanítványa legyen. A kisképző után mégsem építésznek, inkább festőművésznek tanult, majd negyvenhárom évet töltött a Képzőművészeti Egyetem falai közt, egyetlen igazolatlan nap nélkül! Kivételes tehetségét az elvégzett grafika, gobelin és festő szak, míg empatikus művésztanári és tanszékvezetői képességét közel ezer növendéke igazolja. Ezért a jelenlegi és egykori diákok, barátok, a hazai művészeti élet kiválóságai ma is gyakori vendégei a vidéki háznak, a tanár úr összekovácsoló műhelyének. Ilyenkor az önfeledt diskurzusokat a házigazda szárnyas pásztorai, egymáshoz simuló, festékszagú birkanyájai figyelik csendben, míg a polcokon a régi mesterségeket idéző, fémből-bőrből-fából faragott „lét-oszlopok” apró fiókjaiban szerelmes-verslábak mocorognak…
Megfestett élmények és beteljesült vágyak mosódnak egymásba Alexandra fátyolszerű térkonstrukcióin, hogy az áttetsző rétegekből szépen lassan megbonthatatlan, védelmező falak magasodjanak a család, a barátok és a megtalált otthon köré…
A tornácos szigethez épp elég közel esik a főváros, benne a NaN-art Rajz Tanoda és Grafikai Műhely, Gáborék „örömzene” színtere. Ahol bárki megtalálhatja saját kreativitását egy Munkácsy-díjas segéderővel, s ahol a Képzőművészeti Egyetem frissen végzett diákjai is rendszeresen bemutatkoznak munkáikkal a finn jó barát, Ari Kupsus műgyűjtő jóvoltából. (Róla olvashattak már a Vizitkártyában, a 2012. február–márciusi Lakáskultúrában.)
S míg a míves nyomógépek, a muzeális értékű litográf-kövek között Alexandra oktatja lelkes tanítványait a sokszorosító grafika technikáira, a havi „Érték-menhely” szalonesteken a meghívott művészek építő gondolataival töltekezhetünk. S mikor elérkezik az utolsó tanítási nap, tanárok és diákok, művészek és civilek nehezen mondanak búcsút egymásnak. Rajztáblákkal, festékekkel felpakolva egy különleges nyári kalandba követik tanáraikat.
Mert Gábor és Alexandra harmadik kincses szigete, a „Miszla Art” egy példásan renovált Tolna megyei műemlék kastély. Falai közt együtt fognak össze a nagyvonalú mecénás-tulajdonosok és az értékeiket közkinccsé tévő művészek, egy nemzetközi művészeti szimpóziumot és a rajziskola mesterkurzusát működtetve. Hogy bárki, aki még elszántan keresi saját szigetét, bátran partra szállhasson Gáborék kikötőjében és eltanulja tőlük a hovatartozás élményét. Ecsettel, vászonnal vagy egy baráti beszélgetéssel.
