A ház meséje százhúsz éve kezdődött és ma sem ért véget. Sőt szebben szól, mint valaha, mert muzsika lett belőle? Időutazás három hegedűre, egy nagybőgőre és rengeteg házi süteményre.
Magunk mögött hagyva a zsúfolt dél-budai bevásárlóközpontot, felkaptatva a meredek Park utcán, befordulva a Piroska köz felé, merőben más világ vár ránk. Egy kőhajításnyira a nagy tülekedéstől visszacsöppenünk egy bő évszázadot, egészen eredeti helyszínre, valóságos szereplők közé. A díszes vaskapu, a gyertyákkal kirakott kerti ösvény a csodás díszkerten át egy szépen ápolt villa épületébe vezet. Koncertet adnak a házigazdák Kezdődik a műsor, és a télikerten átsétálva helyet foglalunk a szalonban, az intarziás biedermeier bútorok között. A kandallón mécsesek égnek, fényükben végigpásztázunk a régi családi festményeken és a ma esti közönségen. Sok az ismerős, környékbeliek és messziről érkezők, családok és egyedülállók, akik hétről hétre itt találkoznak egymással és a zenével. A Vojnovich-Huszár villa – ahogy azt jelenlegi lakói nevezték el a néhai tulajdonosokról – először 1881-ben hallat magáról mint gróf Vojnovich Piroska számára épített vadászkastély és birtok. 1928-ban került dr. Huszár Géza, a Közgazdasági Egyetem matematikaprofesszora tulajdonába, aki a kultúra szerelmeseként elindította azt az irodalmi-társasági életet, mely a mai napig oly jellemző színfoltja a háznak. A Huszár család idejéből valók az épületen történt nagyobb átalakítások: az akkori hatszobás elrendezés és a jelenlegi eklektikus külső arculat. A díszpark akkor nyerte el gyönyörűen tervezett formáját, mikor a professzor felesége a teraszon egy franciakert vonalait vázolta a festőállványa papírjára. Hogy miképpen nyerte el jelenlegi formáját a kastély, a Lakáskultúra januári számában olvashatják.
