Miként is írjam, hol is kezdjem?a jelenből induljunk-e vissza a múltba, vagy kezdjük a kezdeteknél? Festmények
Miként is írjam, hol is kezdjem?a jelenből induljunk-e vissza a múltba, vagy kezdjük a kezdeteknél? Festmények és falikárpitok, egyedi bőrcipők és táskák, a szakmailag korrekt divatlexikon és a Magyar Divat Intézet, a nemzetközi textillobbyk és az otthonteremtés, a harminchat évnyi házasság és két gyerek felnevelése – hogy férjen bele ennyi történet pár sornyi anyagba? Egy reneszánsz embernek megannyi oldala? Segítenek talán az enteriőrökből nyíló ablakok, Kovács Emília legutóbbi festői korszakának képei, melyeket a zsennyei alkotóház szép régi ablakai ihlették és melyek szinte lyukat vájnak a kiállítóterem falán, beengedve a színeket és a fényt a gyanútlan látogatók közé. Én is egy ilyen festett ablakba szerettem bele, mely csak résnyire volt nyitva megismerkedésünk elején és naivan azt hittem, hogy rajta keresztül csupán egy nyugdíjas éveit festéssel színesítő kedves hölgyet látok. Korántsem.
Az üvegen benézve egy kamaszlányt láttam, aki óriási csomagolópapírokon a „gesztusfestést” próbálgatja, csendéleteit, bélyegterveit, apró szobrait mutatja művészetpártoló apjának a kertes villában, ahová a hatvanas évek közepén költözött a több generációs család. A kislány – rajzszakkörök oszlopos tagjaként – épp iparművész pályára készült és hogy a textil szak mellett miért kötött ki a cipőtervezésnél, annak későbbi magyarázatául a sokak által hordott „Emi” cipők és táskák szolgálnak. Egész kis családi manufaktúra működött itt évekig a ház pincéjében, ahol a Duna cipőgyár tervezőjeként gyesen lévő Emília gyártotta a trendet a divatra éhes pesti nőknek. Alig győzték a cipő-modellőr kollégával a nyolcvanas évek „butikos rohamát”, olyannyira népszerűvé váltak egyedi, hordható lábbelijeik. A harmincas években épült villa egyébként mindig nagycsaládot, nem ritkán négy generációt szolgált egyszerre, öröklődő bútoraival, nagymama zongorájával, egybenyíló szobáival, télikertjével és mindennek élén a ház asszonyával. Régen is, most is helyük volt itt gondosan ápolt nagyszülőknek, egymás mellett alkotó szülőknek, haza- és tovaviharzó kamaszoknak.
