Ki érezhetné át és illusztrálhatná jobban a világirodalom egyik nagy „utazójának” műveit, mint egy gyermekkora óta kalandozó magyar művész? Vízi, lég- vagy álomhajó, Gábor ismerős bármelyik fedélzetén.
A harmadik pastis után nincsenek nyelvi korlátok a provence-i falu, Gemenos főterének kocsmaudvarán. A helyi ánizslikőrrel Kurt, az egykori birodalmi tengeralattjáró kapitánya koccint velem boldogan, mert végre németül beszélget vele valaki, ami ritkán fordult elő francia évtizedei alatt? Mellette Leslie, a kifogástalan küllemű hivatásos arisztokrata és olajmérnök angol állampolgár. Szemben egy borostás helyi arc, aki folyékony magyarsággal néha kiszól felém a nemzetközi társalgásból, mivel hazánkfia. Billegő bagóval a szája sarkában leginkább Piszkos Fredre emlékeztet ebben a P. Howard-i jelenetben, de a délelőtti lazulás után gyöngyökkel mozaikolt fürdőjébe vonul, majd olyan hatfogásos menüt rittyent nekünk, mint Nemo kapitány a Nautilus megszeppent vendégeinek. Szittya Gábor és a filmbe illő társaság tagjai – magukat „szabad társulás a gemenosi tengeri, folyami és légi kikötőért” névvel illetve – első látásra ábrándos fellegekben járók, de valójában egy jövőfejtő titokbrigád. Épp egy tengeri navigációs rendszer ötletén dolgoznak, melyet a francia állam is támogat, lévén világszabadalom. A vízi projekt után jön a légtér meghódítása, ám addig Gábor pályázati anyagáért drukkolunk. A 2013. évi Európa kulturális fővárosába, Marseille-be szánt hipermodern szivárványkapuról van szó, mely az ezernyi prizmájára hulló vízpermet jóvoltából bontja szét a napfényt. A tervrajzok elképesztőek. Ezalatt már egy határidős munka ketyeg szobája asztalán: Luxemburgból várják félelmetes aprólékossággal készült, középkort idéző grafikáit, melyek digitalizált formában vezetik majd a közeljövő turistáit a kastélyban és a belvárosban. Az álmodozó kapitánynak – talán nem hajít a tengerbe a jelzőért – van hát dolga bőven a közel hatvan kötet illusztrációja mellett, melyeket neves francia kiadók felkérésére rajzolt. De sorolhatnánk az épületeket díszítő monumentális alkotásait: irodaházakba és kolostorokba rejtett freskóit vagy a festményeiből készült egyedi mozaikburkolatokat iskolák és színházak falain. Ám igazán az „utazós” képei ragadják el műgyűjtőit és nézőit? Nemhiába a lelki rokonsága Jules Verne világával, akinek látnoki kalandregényei különös szinkronitásban állnak Gábor végtelen képzeletével. Festményei és grafikái a sosem látott fantasztikumba, a történelmi idők sötét bugyraiba és mesés fabuláiba vagy színpompás egzotikus tájakra repítenek, miközben a látványhoz szegezett nézőt kézen fogja és a legbelső utakra vezeti a művész. S ahogy a legnagyobb elődök, Gross Arnold, Hieronymus Bosch és Hundertwasser, úgy Szittya Gábor is tapasztalt idegenvezető a titkos ösvényeken? Kreatív családja jóvoltából gyerekkora óta lételeme a kaland, a külföldi iskolás évektől a balatoni vitorlázásokig. E délfrancia tájat már kamaszként kinézte magának, mikor Algírban dolgozó építész szüleivel erre vitt az út hazafelé. Így a sors visszahozta ide, frissen végzett művészként a Cziffra György Alapítvány nemzetközi zsűrijének jóvoltából. Azóta, huszonöt éve foglalkoztatott művész Franciaországon át Amerikáig, miközben aprócska műhelyében magyarul szól a rádió. S mire véget ér a nap, s Gáborral bejártuk a világot, megtérünk házába, ahol minden egzotikus bútordarabra jut egy hajómodell, s felette festmény. Estére Catherine, a ház asszonya is megérkezik a friss bagettel, az asztalra gyertyák kerülnek és nekifogunk a hajnalig tartó kulináris kalandozásnak. „Élni és álmodni!” – kapiskálom Gábor navigációs receptjét, aki bár lehorgonyzott e messzi mediterrán tájon, de kivételes tehetségével bármikor képes megkerülni a földet viharvert rajzasztalán. Lakáskultúra, 2011. szeptember A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! , és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
