A műtárgy nem szuvenír – vallja három barátnő, akik alkalmi tárlatokkal tartják izgalomban a kisvárost.
Találkozónk hol máshol, mint a festők városában, annak is a közepén – a Fő téren – zajlik. A három szentendrei grácia méretes festményeket, kőszobrokat, plasztikákat hord be a 300 éves épület szárnyas kapuján, cipeli fel a szűk lépcsőkön és kerengőkön. Meg sem állnak, míg kétszáz műtárggyal tele nem töltik a késő barokk műemlék házat, annak összes szobáját, termeit, udvarát és folyosóját. Közben online kapcsolatban állnak mintegy 40 helyi képzőművésszel – a műtárgyak alkotóival –, valamint zenészekkel, borászokkal, a helyi plébánossal, a sarki pékséggel és a város számos hírességével…
Éjszakákba és hétvégékbe nyúló napokat áldoznak be munkájukból és magánéletükből, hogy az utolsó festmény is a helyére kerüljön, az összes szendvics és borospohár glédában álljon, művészek, muzsikusok és alkalmi tárlatvezetők betéve ismerjék a műsorrendet…
A gyönyörködésre, ismerkedésre és vásárlásra is alkalmas háromnapos akciót decemberben másodszor rendezte meg a három művészetpártoló
barátnő, akiknek feltett szándékuk, hogy kimozdítsák az alkotókat műtermeikből, a műtárgyakat a megszokott galériákból, az élményre nyitott, de művészetekben kissé járatlan polgárokat otthonaikból. Majd rendhagyó helyszíneken szervezzenek randevút mindhárom szereplőnek, ahol alkotó és néző egymásra talál, szóba elegyedik és megérti egymást a festmények aurájában.
A találka helyszíne olykor maga a festékszagú műterem, ahol azonnal kiderül, miként születik a kép, a művész is ember és hogy az alkotás sokkal több, mint határidős munka. De kiállítási tér lehet a saját nappalid és hálószobád is, ha bevállalod! Ilyenkor colstokkal a kézben megjelennek a Lakástárlat hölgyei, hogy rutinosan felmérjék a terepet és telerakják a lakást a hangulathoz illő művekkel. Örökbecsű klasszikusok, befutott kortársak és pályakezdő fiatalok műveiből válogatnak a falakra, sőt a kertbe is kerülhet néhány plasztika, szobor. Mire megérkeznek meghívott vendégeid – rokonok, ismerősök, barátok és irigyeid –, már a saját, beépített művészettörténészed is készen áll a random tárlatvezetésre.
A szubjektív esztétikaóra után kedélyes kulturális házibuliba fullad az este, ahol villanthatsz házi süteményeiddel, kölcsönzenészeidel és learathatod az elismerést, miszerint ilyen vendégségben még nem járt senki. Persze a másnapot nem könnyű feldolgozni, amikor eltűnik a lakásból a szépséges dekoráció, de egy részletre vásárolt festmény –melyet párodnak ajándékozol, ám valójában magadnak néztél ki az esti lakástárlatodon – sokat emel a lelkeden.
Valahogy ugyanígy, egy ajándékba kapott műtárggyal kezdődött Györgyi, Dorottya és Zsuzsa közös missziója is, akik saját otthonaikban rendezték az első tárlatokat, így pontosan tudják, milyen érzés egy csodás festmény látványára ébredni reggelente vagy egy saját szobrocskát birtokolni, mely örökre összeköt az ajándékozóval. Művészfeleségként, gyűjtőként vagy képkeretezőként jól ismerik az alkotók vészterhes hétköznapjait, és a „festők városának” lakóiként tenni akartak az ügyért. Nem mindennapi erőfeszítéseiket az egyre népszerűbb programjaik sikere igazolja – lakás- és éttermi tárlatok, műterem-túrák, kiállításszervezések, közönségtalálkozók –, melyeket honlapjukon és közösségi oldalukon dokumentálnak.
