A szépséges villában otthonos melegség járja át az embert. Nehéz is eldönteni, hogy a gőzölgő mentateából, a sütőben dagadó süteményekből vagy a ház asszonyának, Györe Emíliának gyönyörű kályháiból árad ez az ismerős meghittség?
Alaposan zavarba is jön a látogató, látva ezt a békés rendet – amire saját otthonában is vágyna – és amire nincs is különb jelző, csak az, hogy szépen élni. Árnyas fák alatt, édeni ligetben, ahol ha nincs résen a házigazda, az éticsigák villámgyorsan lelegelik a bazsalikomot, és a citromfűből is alig hagynak a limonádéba. Ahol a sütemény tésztáját kézzel gyúrja a háziasszony, és a nagymama kapja belőle az első szeletet. Az asztali vázákba a kertből kerül a friss virág és a beteg családi bútorokat nem hajítják ki lomtalanításkor. Ahol még az alagsori műhelyben is makulátlan tisztaság honol és a ház majd? minden szegletére jut egy-egy díszes kályha, mely Emília szerint az élet minőségének jelzője. A szeretet és családi összetartás épített szimbóluma. A házi tűz helye.
Együtt él az otthonnal, a bútorokkal, a lakókkal és azok szokásaival, sőt cicáival. Épp ezért Györe Emília kályhái, kandallói, csikótűzhelyei oly módon illeszkednek a rendelkezésre álló térbe, mintha épp oda születtek volna. Küllemükkel nem pusztán díszítik, de belsőépítészeti műremekként egyben fel is építik, strukturálják a helyet. S miközben felfűtik a szobát és a lelkeket, mialatt a tüzükben sült étkekkel jóllakatják a ház népét, mázas csempéik rajzolataiból évezredes titkos tanítás olvasható. Mennyi bölcsesség és tapasztalat egyetlen kályhában! Hosszú tanulóévek telnek el az első sikeresen megépített tűzhelyig, mely aztán használat közben évtizedeken át „vizsgázik”. Meleget adó szépsége kárpótol minden fáradozásért, benne sűrűsödik az a hosszú út, míg a kis szolnoki lánykából a kályhák mestere lett. A fiatalon átélt sok nélkülözés, mely megtanított a mértékletességre, a hideg albérletek, ahol mindig hiányzott egy kályha… A szigorú műegyetemi évek tapasztalata, mely most a fűtéstechnológia ismeretében, precíz kialakításában segít. Aztán Emi saját szervezésű egyetemi képzőművész köre, az asztalos édesapa és a művésztanárok bíztatása, mely máig minden munkánál önbizalmat ad. Egy baráti kerámiaműhelyben eltöltött inasévek, melyek az agyag szeretetét alapozták, majd a kisképző szakmai órái, mely a formák megértéséhez vezettek. Egykori tanára, Szalai László keramikus iparművész máig mentora és mestere egykori tanítványának.