Ritkán adódik, hogy két, egymással tükörképet alkotó lakást tudjunk bemutatni. Ezúttal egy zuglói társasház tetőterében találtunk két, ilyen otthonra. Az egyik női megfogalmazású, ahol az arannyal, sárgarézzel kiegészített fehér és pasztellszínek az uralkodóak; a másik épp az ellenkezője: a férfi tulajdonos a szürke és fekete színeket, fával, krómmal, üveggel kombinálta.
A nőies Zajos, poros, belvárosi, polgári lakásban éltünk, s innen jártam édesanyámhoz, szinte naponta látogatóba Zugló kertvárosi részébe – meséli vendéglátónk, Balázs Elli lakberendező. – Néhány évvel ezelőtt édesanyám lakásától alig karnyújtásnyira frissen épülő társasházi lakásokat hirdettek, s minthogy szándékunkban állott a mama közelébe költözni, kapóra jött ez a lehetőség. Azt gondoltuk, hogyha már egyszer rászántuk magunkat a változtatásra, akkor valami egész másban éljünk, mint eddig. Fényt, derűt, pasztellszíneket akartam magunk köré. Az ár is kedvezőbbnek bizonyult, mint a hagyományos lakásoknál, az eredeti tervet pedig remekül lehetett alakítani a mi ízlésünk szerint. A legelső dolog, ami az alaposan földarabolt terek mellett szemet szúrt, hogy a nappaliban kevés az ablak, nagyon sötét marad, ha legalább kettővel nem szaporítjuk a meglévők számát. Az eredetileg boltívekkel összekapcsolt konyha, étkező és a nappali terét összenyitottam. Pontosabban szólva, hogy az ételszagot kizárhassuk, a nappali elkülöníthető a kazettás, kétszárnyú ajtóval. Méretre készült, beépített bútorokkal terveztem berendezni minden helyiségét. Első lépésként a konyhabútort választottuk ki az IKEA-ban kapható fehér frontokkal. Ez annyira bevált, hogy megtartva a fehér színt, az összes többi beépített bútort is erre hangoltuk, kivéve a régi darabokkal berendezett vendégszobát. Hozzá kell tennem, hogy a férjem barkács tehetségének köszönhetően, minden házilagos kivitelezéssel készült. A nappaliban a fehérhez mint alapszínhez társuló pasztell terrakottát egy hangulatlámpa inspirálta. Az ülőgarnitúrára pedig sok-sok keresgélés után, minden mindegy hangulatban akadtunk. Azóta is az egyik legjobb választásunknak tartjuk a színe és a formája miatt egyaránt, nem szólva arról, hogy az első pillanattól a férjem kedvenc “ejtőzködő” helye. Sajnos mi sem leszünk fiatalabbak, a harmadik emeletnek megfelelő tetőtérbe egyre nehezebb lesz feljutni. Mielőtt ez bekövetkezne, úgy döntöttünk, belevágunk egy Pest közeli családi ház építésébe, ahol az édesanyámnak is jut egy külön lakrész. A férfias Ennek a lakásnak az első tulajdonosa lakberendezői vénával megáldott fiatalember volt: az ő tervei alapján nyitották össze itt is a konyha-étkezőt a nappalival, s a tetőtér adottságait jól kihasználva készültek a beépített bútorok. Néhány évvel ezelőtt a bükkpácolású felületeket fekete-szürkével, fémmel és üveggel kombinálni még meglehetősen merész elgondolás volt, nem véletlen tehát, hogy a következő tulajdonos is egy fiatalember lett, aki a teljes berendezéssel együtt vásárolta meg a lakást. Mint elmondta, rendkívül elfoglalt ember lévén, kapóra jött a modern hangvételű, kompletten berendezett otthon, s így megmenekült az átalakítással, berendezéssel járó, időt és energiát emésztő hercehurcától. Ám amióta élete párjával és néhány hónapos kislányukkal, Szonjával lakik itt, elhatározta, továbbadja a férfias hangulatú lakást, hogy kertes családi házba költözhessenek. A feleség, hogy a számára komornak tetsző hangulatot oldja, a háló falát az eredeti szürke helyett a bükkpáccal harmonizáló, halvány terrakottára, a konyha, étkező, nappaliét pedig fehérre festette. Szerette volna még derűsebbé tenni otthonukat, ám a férj ragaszkodik az eredetihez, mondván, majd a következő lakásban szabad kezet kap a berendezkedésben és színek kiválasztásában is.
Fotó: Velux
Czeglédi Cecília
