A leütési eredményt tekintve szinte azonos teljesítménnyel zárta tavaszi festményárverését a két piacvezető aukciósház. A Kieselbach Galéria április 28-án, a Vígszínházban megrendezett árverésén a Mű-Terem aukciójával közel azonos eredmény született.
Telt házzal indult és komoly, 160 százalék fölötti licitemelkedéssel zárt a Kieselbach múlt héten megrendezett festményárverése a Vígszínházban. Az árverés legmagasabb leütési árát – az aukción egyébként összesen hat alkotásával szereplő – Csók István nagyméretű plein air képe, a Tavasz ébredése érte el. A 34 millió forintért elkelt festmény érdekességét nemcsak a kép korai, 1900-as keletkezése jelentette, hanem feltehetően az a tény is növelte a vásárlókedvet, hogy a jellegzetes szimbolista alkotás majd egy évszázados lappangás után került ismét a nyilvánosság elé. Ugyancsak a 20 millió forintos határ felett, szép eredményt elérve kelt el Patkó Károly Gyümölcsszedők, valamint Paál László Barbizoni erdőrészlet című alkotása is (26, illetve 22 millió forint). A kiemelkedő jelentőségű művek szinte maximálisan beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Az árverés legnagyobb meglepetését talán Márffy Ödön 1910 körül készült asztali csendélete jelentette, mely megnégyszerezve kikiáltási árát, 17 millió forintért cserélt gazdát. Nagyszerűen teljesített Batthyány Gyula Zsokéklub (16 millió forint), valamint Rippl-Rónai József Linzer Terkát ábrázoló pasztellportréja is (14 millió forint). Ugyanakkor kellemes csalódást okozott a kínálat nemzetközi anyagának legkiemelkedőbb darabja, Sir Edward Coley Burne-Jones műve is, amely 16 millió forintért cserélt gazdát. Az angolszász szimbolizmus jeles képviselőjének alkotásait tavaly is kiemelkedő sikerrel árverezte a Kieselbach Galéria. A triptichon annak ellenére ért el szép leütési árat, hogy a hazai gyűjtők körében a grafika ma még nem igazán népszerű. A minőség és a leütési árak tekintetében szinte teljesen kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó klasszikus 20. századi alkotásokkal szemben a 19. századi akadémikus festészethez köthető magyar alkotások teljesítménye azonban már hullámzóbb volt. Alapáron kelt el ifj. Markó Károly Észak-itáliai táj című, 1877-ben készül műve, nem kelt el Telepy Károly A Berchold család a gémeskútnál című alkotása, miközben például Lám-Hilbert Irén egész alakos női portréja – nagy meglepetésre – a 350 ezres kikiáltási árról egészen 2,2 millió forintig emelkedett. A modernek közül a legjelentősebb leütési árat Bálint Endre Folytatás I. című táblaképe érte el, bár az 5 milliós leütés csupán az induló árral volt egyenlő. A Kieselbach árverésének eredménye szinte teljesen azonos volt a Mű-Terem április közepén rendezett aukciójának mutatóival, ami főként a kiegyensúlyozott kínálatnak tudható be. A két anyag közti különbséget – lényegében a korábbi gyakorlatnak megfelelően – most is csupán a legkiemelkedőbb művek eredményei jelentették. Míg a Mű-Terem esetében Patkó Károly (38 millió forint) és Munkácsy Mihály (75 millió forint) egy-egy alkotása lett a favorit, addig a Kieselbachnál az öt- és tízmillió forint közötti kikiáltási árról induló alkotásokból volt nagyobb mennyiség. Az átlagos licitemelkedés terén viszont jelentősebb az eltérés a két aukciósház teljesítménye között. A Szent István körúti galéria lényegesen alacsonyabb kikiáltási árainak köszönhette az e téren megfigyelhető, majd 10 százalékos előnyét, hiszen az alacsonyabb induló árak az esetek többségében nagyobb csatát eredményeztek. Eközben a Mű-Terem aukcióján több tétel is kikiáltási áron kelt el. Az egyes korszakok, stílusok hasonló eredményeket értek el a két aukción. Továbbra is nehezen értékesíthetők a II. világháború után készült alkotások, még ha olyan nevekről van is szó, mint például Bálint Endre, vagy éppen Ország Lili. Igaz ugyanakkor, hogy kivételek is akadnak, hisz Kondor Béla Kékszakállúja – 9,5 millió forintos leütési árával – a Mű-Terem Galéria árverésének egyik meglepetésdarabjává vált. Az 1920-as, 30-as évek művészetének népszerűsége eközben töretlen, a század első harmadának krémje lényegében minden nehézség nélkül, remek áron értékesíthető. Ugyanakkor feltűnő jelenség a Nemzeti Galéria kiállítását követően begyűrűző „Mednyánszky-láz”: a Kieselbach és a Mű-Terem árverésén felbukkant összesen 15 alkotás kivétel nélkül jó áron kelt el, még az igen termékeny mester kisebb méretű, közepes kvalitású alkotásai is rendre az egymilliós értékhatárt ostromolják.
