A fiatal német házaspár munkája kapcsán látogatott először hazánkba. Mindössze két hetük volt arra, hogy eldöntsék, megfelel-e nekik az itteni élet, s tudnak-e hosszabb időt eltölteni nálunk. Megtetszettünk, hát maradtak, és immáron hetedik éve élnek Magyarországon.
Kezdetben lakást béreltek, majd mikor nyilvánvalóvá vált, hogy tartós vendégségre kell berendezkedniük, házépítésre szánták el magukat. A magyar nyelvet már jól beszélő háziasszonnyal az építkezésről, otthonukról és további terveikről beszélgettünk. – Hét évvel ezelőtt nem is sejtettük, hogy ilyen hosszan fogunk itt élni – mondja a Frankfurt mellől ideköltözött fiatalasszony. – Eleinte csak három évre gondoltunk, ezalatt bérelt lakásban, amolyan átmenetinek tekintett körülmények között laktunk. Ám a munkánk is sikeres volt, jól is éreztük magunkat, ezért úgy döntöttünk, maradunk még jó pár évig. Terveinket segítette, hogy rátaláltunk erre a főváros közeli lakóparkra, ahol a barátunkkal közösen, egymás szomszédságában vettünk meg egy-egy telket, és gyorsan belefogtunk a tervezésbe is.
– Ám ha jól tudom, most nem azon a telken és nem az arra tervezett házban beszélgetünk… – Eléggé különösen alakultak a dolgaink, ugyanis az általunk elképzelt házat nem tudtuk megépíteni. Nagyon nagyra és költségesre sikeredett, anyagi lehetőségeinket messze meghaladta volna. És amikor már éppen lemondtunk a tervről, és szinte az építkezésről is, a barátunk meggondolta magát: úgy döntött, mégsem építkezik. Az ő házának a terve viszont tetszett nekünk, kisebb volt és megépíthető, hát átvettük tőle. A pécsi építész, az organikus stílusban dolgozó Balázs Péter munkáján szinte semmit sem változtattunk, úgy készült el, ahogyan eredetileg megálmodta. Tetszettek a nyitott terek, a látszó faszerkezet, a természetes anyagok; ezek jellemzik alapvetően a százhatvan négyzetméteres épületet. A földszint átlátható, a nyitott fedélszékes, nagy belmagasságú nappali, valamint a néhány lépcsőfokkal megemelt, alacsonyabb konyha és étkező gyakorlatilag és optikailag is összekapcsolódik. Az emeleti galériáról is lelátni a földszintre, viszont a fenti szobák már zártabbak, szeparáltabbak.
– Az építkezés általában nem egyszerű mutatvány, ám ha az ember még a nyelvet sem érti igazán, és a lehetőségekkel sincs teljesen tisztában, különösen nehéz lehet. – Nem volt könnyű, de sokat segített az egyik szomszédunk, neki köszönhetően gyorsan, alig egy év alatt felépült a ház. Azért a végére kicsit elfáradtunk, a berendezkedésre talán kevesebb energia jutott. Nagyon szerettem volna például épített konyhát, de olyan nehezen akart összejönni, egyszerűbb volt készet rendelni. Ma már a bútorok kiválasztásánál is gondosabb lennék, mert külön-külön minden darab tetszik, de az összképpel mégsem vagyok teljesen elégedett. Utólag jöttem rá, hogy egy ennyire átlátható lakásban, ahol együtt és egyszerre tárul elénk például az étkező és a nappali, ott jobban össze kell hangolni a részleteket. Ez mindenképpen tanulság a számomra, és a következő építkezésünknél erre jobban oda fogok figyelni.
– Ezek szerint már újabb házon gondolkodnak? – Felmerült, hogy az eredeti tervet, azt a bizonyos nagyobb házat mégiscsak meg kellene építeni. Innen hiányoznak a tárolók, szeretnénk pincét is, és esetleg egy-két szobával többet. Közben ugyanis bővült a családunk, megszületett a kislányunk, és lassan testvért is szeretnénk neki. De nem mennénk messzire, úgy gondoljuk, hogy a következő otthonunk is Magyarországon épülne. R. E.
