Alaposan átgondolt építészeti tervek alapján készült ez a kétszintes otthon, melynek lakója egyedülálló fiatalember. A mindössze száztíz négyzetméter alapterületű lakást eredetileg befektetésnek szánta, de időközben beleszeretett a házba. Olyannyira, hogy meg sem várta a mestereket, egy nagy kalapáccsal maga kezdett hozzá a fölöslegesnek ítélt falak bontásához.
Jóformán ismeretlenül, előzetes személyes találkozás nélkül kezdtünk el fotózni a házban. A lakójáról azonban a minden helyiségben látható rend és rendezettség, a gondos, mindenre kiterjedő figyelem, a szobákból áradó nyugalom árulkodott. -Valóban ilyen rendszerető a természete? – kérdezem a tulajdonost. – Alapvetően szeretem a rendet, bár ebben az is szerepet játszik, hogy eddig kevés időt töltöttem itthon. Csak a legutóbbi hónapokban kezdtem igazán élvezni a lakást, és újabban megpróbálom úgy szervezni az életemet, hogy a barátaimat, ismerőseimet ide hívom. A rendnek van azonban más oka is, mégpedig az, hogy a gondosan megtervezett átépítést nem előre kitalált berendezés, tehát nem meghatározott bútorok, kiegészítők követték; azt vettem meg, ami éppen megtetszett, ami megérintett. – Ki volt az átépítésben és a berendezkedésben a segítségére? – Egy építész, aki pontosan formába tudta önteni az elképzeléseimet, és egy jó barátom, aki a lakberendezéssel is kacérkodott; ő főként a színek kiválasztásában adott tanácsokat. – Tulajdonképpen milyen lakásra vágyott? – Tágas, egybefüggő tereket szerettem volna. Nem tudtam, hogy ez az alapterület valójában mire alkalmas, de nem akartam kicsi szobákat, mert nem érzem bennük jól magam, és nincs is rájuk szükségem. Elég sokat gondolkoztunk, hogyan célszerű elosztani a helyiségeket a két szinten, mert minden megoldásnak több előnye és hátránya is volt. Végül kompromisszumot kötöttem, és a nagyobb nappali és háló kedvéért a földszintre került a fürdő, de ezt gyorsan megszoktam. Egyébként a nappalit egészen másképp terveztem. Úgy képzeltem, hogy ez a viszonylag nagyméretű szoba csak zenehallgatásra szolgál majd, és a teljesen letisztult, tökéletesen puritán környezetben nem lesz más csak a hifi-berendezés és egy fotel. Ez azonban nem működött, mert ehhez azért nem elég nagy a lakás, így hosszú ideig, egyáltalán nem is használtam ezt a szobát. Csak lassan, fokozatosan alakult ki a jelenlegi berendezése, amitől sokkal otthonosabb, barátságosabb lett. – Ugyanakkor minden más helyiség, a konyha, az étkező, de ezen a szinten még a háló is kimondottan barátságos, meleg hangulatú.- jegyzem meg. – Valószínűleg vágytam az otthonos környezetre, bár a hűvösebb, kimondottan puritán stílust is érdekesnek találtam. Így korábban meglehetősen különbözött a két szint, mivel a háló is jóval üresebb volt. De ma sem vagyok elégedett a hálóval, kissé eklektikusnak érzem. Folyamatosan alakítom, sőt nemcsak a hálót, hanem az egész lakást. Ha valamilyen tárgy közel áll hozzám, akkor az bekerül a lakásba, és aztán szép lassan megtalálja a helyét. – A falakon fényképek és festmények is vannak, de a festmények többsége is a fotózáshoz kapcsolódik. Érdekli a fényképezés? – Elég sok mindennel foglalkoztam már, többek között belekezdtem a fotózásba is, de aztán az életem másként alakult. A fotó szeretete azonban megmaradt, és a választott képek talán ezért fotószerűek. Lehetséges, hogy a jövőben a fotó a képzőművészethez vezet el, és a munkám valamiképpen a művészettel lesz majd kapcsolatos – ami azonban egyelőre csak vágyálom.
