A budai várkerület egyik régi lakóházában található ez a kisméretű, gondosan megtervezett és kivitelezett kis lakás. Lakója kifinomult, jó ízlésének és a belsőépítészeti munkákat végző Klement Péter igényes tervének köszönhető az a ritka harmónia, amely nem csupán a tereket, a beépített és mobil bútorok együttesét, de a több mint százéves épület és a lakás kapcsolatát is jellemzi.
Az átalakítás igyekezett eltüntetni az egykori leválasztások nyomait, és alaprajzi változtatásokkal tette igényes és jól lakható otthonná a teret. A tervező új, kör alaprajzú előtérrel oldotta fel a korábbi kényszerű, L-alakú előszobát, ráadásul az új térben egy „kör a körben” elven alapuló, kupolajellegű világítás hangsúlyozza az alaprajzot. A kupola negatívja beljebb is megjelenik, ahol a nappalit és konyhát elválasztó étkező funkciójának kijelölése volt vele a cél. A beépített bútorok a nappaliban szándékosan szoba-jellegűek: a felső szekrény a húszas évek tipikus kredencének mai változata, alsó része az art decót kívánja hangsúlyozni. A házhoz illő nemes anyagok, egyedi tervezésű burkolatok, furnérok minden helyiségben a figyelmes tervezést bizonyítják.
A tulajdonos életében komoly változást jelentett a költözés, hiszen hatalmas, majd kétszáz négyzetméteres otthonát cserélte fel negyedakkorára. Bár ez volt az egyetlen, amit megnézett, a beépített konyhával, fürdővel felszerelt, teljesen felújított lakás olyannyira megnyerte a tetszését, hogy az azonnali vétel mellett döntött. – Igazán szerencsésnek érzem magamat, hogy rátaláltam erre a lakásra – meséli a történetet. – Amikor eldöntöttük a családommal, hogy eladjuk a nagy lakást – egyrészt hogy a gyerekek önálló lakáshoz jussanak, másrészt mert nem volt igazán szükségünk akkora alapterületre –, akkor boldogan kezdtem készülődni a nagy változásra. Csak később értettem meg, hogy valójában mekkora lépést is jelentett ez az életemben, és nehezen szoktam meg, hogy itt minden kéznyújtásnyira van. De ami a leginkább nehezemre esett, az a megszokott tárgyaimtól való megválás volt. Mindig fontosak voltak a számomra, és csak lassan vettem tudomásul, hogy ide kevés holmit hozhatok magammal. Máshogyan kellett berendezkednem, de a végeredmény valahogy mégis hasonló lett. A legfontosabb darabjaim persze itt vannak velem – és velük itt van az egész életem. Akárhová nézek, minden darabról az életem egy szakasza, személyek, történetek jutnak az eszembe. Sok mindent kaptam – barátaim, rokonaim talán érzik, hogy az életemben különös jelentősége van a tárgyaknak, megbecsülöm őket.
– Milyen volt a lakás, amikor először láttad? – Úgy éreztem, csodálatos a hangulata, és valami furcsa, szigorú rendet láttam benne üresen. Ahogy aztán elkezdett „felöltözni”, ahogy lassan megtelt a bútoraimmal, a tárgyaimmal, egyre lágyabb, nőiesebb lett. De, érdekes módon, a nagyon díszes darabokat nem tűri meg a lakás. Például ki kellett cserélnem a díszes lámpáimat, mert egyszerűen nem illettek ide. – Amikor beköltöztél, változtattál-e valamit a lakáson? – Még nem volt teljesen kész, amikor először láttam, de csak kisebb változásokat kértem. Az én kívánságomra készült az előszoba íves faliszekrénye, és kérésemre hagyták el a konyhai elszívó csövét. A fürdőszoba változatlan maradt, de a tükör az én kérésemre lett ekkora, a hálóban pedig a gardróbot tetettem át a másik falra, és a tükrös ajtók helyett az én kedvemért készültek az áttetsző tejüvegajtók.
– És milyen érzés, ha egy városlakónak hirtelen kertje lesz? – Szinte földöntúli. A város közepén lakom, és ha hazajövök, olyan,
mintha a paradicsomba jönnék. Bár vidéki városban, egy ideig kertes házban laktam a szüleimmel, lassan elfelejtettem, milyen csodálatos dolog is ez. Télen, nagy hóban költöztem ide, de reggelente már a teraszon kávéztam – pizsamában –, annyira boldoggá tett a fák, növények közelsége. Ma is, ha kimegyek a teraszra, úgy érzem, minden itt van előttem, ami ahhoz kell, hogy jól érezzem magam az életben.