Biedermeier otthonosság, a harmincas évek modern, letisztult formái, némi minimalista beütés, egy kis távol-keleti jelleggel fűszerezve. Mindehhez gondosan kiválasztott színek, anyagok. Az eredmény pedig nem is lehet más, mint egy elegáns, kényelmes lakás.
Ezúttal nem a belső terek szabad alakításáról, hanem a lakás anyagainak, bútorainak, felületeinek megtervezéséről, színeinek, hangulatainak harmonikus összerendezéséről szólt Ignácz Erika belsőépítész legújabb feladata. És legfőképpen arról, hogy miképpen tud a belsőépítész együtt dolgozni egy olyan megbízóval, akinek igen határozott elképzelései nem tartoznak egyetlen stílushoz, vagy irányzathoz sem. A Turányi Gábor építész által tervezett családi ház falai már bevakolva álltak, a fűtésrendszer csövei már a helyükön voltak, mikor Ignácz Erika hozzákezdett a feladathoz. Tervezői munkáját azonban nemcsak az építkezés előrehaladott állapota szabta meg, hanem maga az építtető is. A belsőépítész korábban is igyekezett tiszteletben tartani megbízóinak kívánságait, itt azonban kettőjük elképzelése olyan közel állt egymáshoz, hogy a házat valójában együtt tervezték. “Közös munka volt” – jellemezte röviden az együttműködést a belsőépítész, akinek sikerült megéreznie az építtető ízlését, és aki az összhatáson túl, a részletekben is a tulajdonos elképzelését tudta megvalósítani. A hagyományos biedermeier lakások otthonossága, a harmincas évek hűvösebb, modernista formavilága, a mai szigorúbb, minimalista irányzat, sőt, bizonyos japános szemléletmód egyaránt rányomták bélyegüket a lakásra. A tér egyszerű és logikus beosztása a régi, háromosztatú parasztházakat idézi: a földszinten az előszoba, a konyha-étkező és a nappali, az emeleten pedig a két háló és középen a közlekedőfolyosó jelenti a hármas egységet, de ugyancsak ilyen osztású az alagsor is. A világos alaprajz, az átlátható terek, a kellemes arányok azonban a gondosan kiválasztott anyagokkal és színekkel érvényesülnek igazán. Az eredetileg “angolos” ihletésű, egyszerű házhoz modern, de nem túlságosan lecsupaszított belsőt gondoltak, az egyenes vonalakkal megrajzolt belső terekhez középvilágos színeket, meleg tapintású anyagokat kerestek. Az Ignácz Erika tervezte ajtók és párkányok, fűtőtesttakarók, az egyedi, beépített bútorok a nappaliban, illetve a fürdőben és a gardróbban a ház hangulatához igazodnak, és egyszerű formákkal, sima, selymes felületekkel, gyönyörű árnyalatokkal a lakás igazi díszei lettek. – Mindig érdekelt az építészet, és magam is szerettem volna építész lenni – foglalja össze a munkák tanúságait a tulajdonos. – Bár végül más foglalkozást választottam, vonzalmam az építészet iránt megmaradt. Mindenesetre tudtam, milyen házat akarok: nem nagy, “ház” alakú téglaépületet szerettem volna, fedett terasszal. Elképzeléseimet a japán formavilág és Frank Lloyd Wright Amerikában látott házai befolyásolták a leginkább. Az egyszerűségnek az a fajtája lebegett a szemem előtt, amelyben a tiszta vonalak, a minőségi felületek és anyagok érvényesülnek a leginkább. Ezt akartam viszontlátni a házban, és nem kellett kompromisszumot kötnöm. Természetesen ez az anyagok, világítótestek, készen vásárolt bútorok kiválasztásakor nem a legdrágábbat, hanem a minőséget jelentette. Szerencsés volt a találkozás Turányi Gáborral és Ignácz Erikával is, hiszen viták nélkül, élvezetes beszélgetésekkel zajlott a tervezés, és egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy például a bútorokat magam is megcsináltathatnám az asztalossal. Azokat az arányokat, finomságokat, amelyek valóban széppé tesznek egy házat, vagy egy bútort – mint például a fiókok magassága, a furnérozás finom ritmusa – csak a “szakemberek”, a szakmát jól ismerő építészek, belsőépítészek tudják. LUKOVITS JUDIT
