Kevesen mondhatják el magukról, hogy a házvásárlásuk olyan volt, mint egy romantikus álom. Így aztán ez a történet valóban kissé meseszerű: a kisvárosban, amelyet a fiatal, iparművész végzettségű házaspár gyakran meglátogatott gyönyörű fekvése miatt, egy igen rossz állapotú, de nagy múltú épületre váratlanul felkerült az Eladó tábla.
Szerencsére meg tudták venni a házat, ám mindössze két hónapjuk volt arra, hogy a romos, hosszú ideje lakatlan épületet – egykor nyaralót, majd vendéglőt – lakhatóvá tegyék. Szinte rohamtempóban készült el az átépítés, amely az új födémtől és a megfelelő szigeteléstől kezdve a teljes korszerű gépészeti munkálatokat – többek között az új elektromos rendszer kiépítését és a gáz bevezetését – is jelentette.
A hajdani beépített tornác famennyezetének, valamint a dolgozószoba díszes faborításának és mennyezetének kivételével a burkolatok többsége sajnos, menthetetlen volt, mint például a széles, vörösfenyő pallókból készült hajópadló, ami elkorhadt a korábban ráragasztott linóleum alatt. A vakolat leverése során derült ki, hogy a ház építőanyaga különösen szép, ezért a helyi mesterek csodálkozása ellenére az új tulajdonosok több helyen is szabadon hagytak kisebb-nagyobb kő-falfelületeket. Ráadásul érdekes részletekre is bukkantak, amelyeket meg kívántak őrizni: így a nappali falában most kandallónak látszó félkörív található, ami egykor talán óriási kemence, vagy pincelejárat lehetett. A falak az egész házban a helyükön maradtak, csupán minimális bontásra volt szükség a gyerekek szobájának kialakítása során. A házaspár magától értetődőnek találta, hogy a meglévő, vastag falak között rendezkedjen be, és ez – legalábbis utólag, a külső szemlélőnek – nem is tűnt olyan bonyolultnak.
A jelenlegi fürdő sarkában jó minőségű kéményt találtak, ezért került ide a kazán, illetve a fürdő, míg a fal másik oldalára szinte kívánkozott a konyha. Így a néhai vendéglő hatalmas terében van a nappali és az étkező, de ide került a pulttal elválasztott konyha is, az egykori mosdók helyére pedig a gyerekek szobája és WC-je. A faborításos helyiségben a szülői dolgozó és háló, az egykori konyhában pedig a fürdő és a szauna fért el kényelmesen. Noha a lakók nem építészek, a ház felújítása az ő elképzeléseik alapján történt, s ebben a helyiségek elosztása, vagy a konyhai és a fürdőszobai pult megtervezése egyaránt szerepelt. Természetes volt számukra, hogy a régi épület minden eredeti részletét meg kell óvni, mégsem akartak úgynevezett „régies” házban lakni. A megőrzött és szakszerűen felújított régi külső, és a gyakorlatilag ugyancsak eredeti belső terek ellenére úgy gondolták,
hogy a ház alkalmazkodni fog a család mindennapi életéhez. Sok fényt és átlátható, nagy tereket akartak látni mindketten, ahol a család meglévő bútorai, újak és régiek, áruházi, családi és vásárolt darabok békésen megférnek egymás mellett. A nagy tér és a világosság már meg is valósult, a berendezés azonban még nem végleges. Modern, beépített konyha, kényelmes ülőgarnitúra, és egyszer talán egy cserépkályha is szerepel a következő hónapok, évek terveinek listáján. S ha mindezek megvalósulnak, nyilván még otthonosabb, kellemesebb lesz majd a régi ház.