Az előrelátást, a gondos tervezést gyakran csupán az építészektől, a belsőépítészektől várják el. Ez az átlátható, világos, modern bútorokkal berendezett otthon azonban olyan családé, ahol a rend, a pontosság egyébként is láthatóan fontos szempont.
Bár a házaspár még csak a gyerekek tervezgetésénél tart, úgy gondolták, ha megtehetik, akkor már most a majdani nagyobb családnak is alkalmas lakást választanak. Így több mint százhetven négyzetméter áll a rendelkezésükre, ráadásul egyetlen szinten. Az előző tulajdonos soha nem lakott itt, ezért némi átalakítás után mindössze a berendezésre kellett gondot fordítani.
45086-3392-3a-d00002FF87b505eedd03c.jpg
– Összegyűjtöttük azokat a magazinokból kivágott enteriőr-képeket, amelyek tetszettek nekünk – kezdi a történetet a férj. – De egy vastag dossziéban egyértelműen leírtuk azt is, hogy az egyes helyiségeknek pontosan milyen funkciókat kell majd ellátniuk. Sőt, számba vettük azt is, hogy mennyi és milyen jellegű holmit kell majd tárolnunk, megszámoltuk hány CD-nk, hány pár cipőnk van, hány fogas lóg a szekrényünkben, és ezeket az adatokat – még centiméterben is – megadtuk a tervezőnek. Olyan apróságokra is gondoltunk, hogy például a vasalásra váró, tiszta ruha hol, mekkora kosárban fér majd el, vagy hova tesszük nyáron a téli ágyneműt. Mindezt azért tartottuk fontosnak, mert nem akartunk sok bútort, de úgy gondoltuk, mindennek legyen meg a helye, és nem utolsósorban meg akartuk előzni az utólagos vitákat. Bényei Istvánt barátaink ajánlották, és nekünk tetszettek egyszerű vonalú bútorai, belsőépítészeti megoldásai. – Hogyan vált be ez a precíz előkészítés? – kérdezem.
45087-3393-6-ajpg-d00002FF90a999c335f3c.jpg
– Kitűnően. Csak olyan bútor készült, amelyre valóban szükségünk volt, minden holmink elfér, és pontosan ott van, ahol kell. Sokan luxusnak tartják a belsőépítészi munkát, de az a tapasztalatunk, bőven megéri. Bényei István jó partnernek bizonyult, aki olyan esztétikus környezetet teremtett, amely megkönnyíti napi életvitelünket és extra kívánságainkat is teljesíteni tudta. – Ez a pontos előkészítés nyilván nagyban segítette a munkáját – fordulok Bényei Istvánhoz.
45088-3394-7a-d00002FFAd198611af957.jpg
– Nem egészen – válaszol az építész. – Pedig tényleg hihetetlenül precíz leírást kaptam minden egyes helyiségre, de az nem általános, hogy a megbízó folyóméterben adja meg a fehérnemű, vagy az akasztós ruhák mennyiségét. Kezdetben igen szokatlannak találtam ezt a fajta kötöttséget. Később azonban már élvezetes, bár fárasztó munka volt, hiszen komoly kutatást, utánajárást igényelt. A speciális kérések miatt ugyanis különleges szerkezeti elemeket kellett beszereznünk, például csak bizonyos fajta zsanérral, sínekkel működnek a bútorok. A koncepciónk az volt, hogy a megrendelők precíz világát feloldjuk, és visszafogott színekkel, puha textilekkel tegyük lakhatóvá, lágyabbá a lakást. A világos és sötét faanyagokhoz Hegedűs Andrea tervezte a finom, egységes szemléletű szőnyegeket, függönyöket, abroszokat. – A bútorok közül a dohányzóasztal különösen jól sikerült, részleteiben is nagyon elegáns lett – jegyzem meg.
45089-3395-9a-d00002FFB4fc6a7bdb013.jpg
– Én is úgy érzem. Furcsán hangzik, de ez a kis asztal fordulópontot hozott az életemben. Egy vasárnap, fáradtan, kimerülten kezdtem hozzá, és néhány óra alatt elkészültem a tervvel. Mikor megrajzoltam, tudtam, hogy ez a kis bútordarab olyan, amilyet igazán tervezni szeretnék. Azóta átértékeltem a munkáimat, az életemet, és már tudom azt, amit eddig csak sejtettem: csak a szép munka, a nyugalom, a jó emberi kapcsolatok számítanak, semmi más.
