Pasztell és üveg

A lakás tervezője Farkas Zoltán építész, akinek munkáját már többször volt alkalmunk bemutatni lapunkban, és aki ezzel a lakással az Alaprajz folyóirat és a Velux Magyagország Kft. tavalyi Az év tetőtere pályázatának díjnyertese lett. Pedig a tulajdonosok eredetileg egy szűkös, nehezen megközelíthető és rossz elosztású tetőteret vásároltak meg, amelyet néhány évvel korábban toldottak a házhoz. Kilátása nem volt, két kis tetőablaka be volt deszkázva, nem csoda, hogy nehezen talált vevőre. Ahhoz, hogy a tér lakásként egyáltalán használható legyen, bővíteni kellett az alapterületet, így a hely egy kis belépővel, fölötte a dolgozó teréből nyíló gardróbbal, illetve a házhoz épített tömb tetején a déli terasszal egészült ki. Az átépítés során visszabontották a tetőt, hogy a nappali függőleges frontfalat kapjon, és még egy terasszal – mellesleg nem kis statikai bravúrral – toldották meg a nappalit. Ezzel, és az ablakon kívülre helyezett tartószerkezettel, az így “megkönnyített” sarokablakkal nyílt meg végre a nappali gyönyörű panorámája. Most az első szinten a jól elkülöníthető “dolgozószoba”, a vendég-WC és a gardrób, a második szinten pedig a körbejárható konyha-étkező, a nappali, a háló, a gyerekszoba és a fürdő, illetve a két terasz alkotja a lakást. A teraszoknak egyébként komoly szerepük van a tér formálásában, hiszen az üvegajtók alatt kifutó, azonos burkolatok a belső és a külső terek összefüggő benyomását keltik. A világos burkolatok ráadásul visszaverik a fényt, ezért a lakás megvilágításához is lényegesek: este csupán a külső világítás is elegendő ahhoz, hogy minden sarok hangulatos derengést kapjon. A szorosan vett lakóterek kialakítását egyetlen adottság befolyásolta: a tér kellős közepén álló kémények. A körbejárhatóság ezért szinte kötelező volt, ezért ellipszis alakú tömb létesült a nappali közepén, amelybe a kandallón kívül is sok mindent belezsúfoltak. Magától adódott a gondolat, hogy a fürdő is ide kerüljön, így a zuhany fala már az ellipszis ívének folyatása. Az ellipszis szinte lebeg a térben, hiszen két oldalról egy-egy üvegfal választja el a többi helyiségtől. Az eltolható üvegajtó igazából kompromisszum, mivel nem akarták, hogy akár csak az ajtótok is megtörje optikailag a nappali falát, tehát az speciális szerkezettel az oldalfalhoz, és nem a mennyezethez csatlakozik. Üvegajtót általában ritkán alkalmaznak intimebb helyiségekhez, de a fiatal házaspár itt ezt is vállalta, hiszen a nappali képe ezzel a megoldással könnyedebb, levegősebb lett. Bár a tetőtér szinte minden oldalról megnyitható, a fürdő mesterséges szellőzése mégis a belső blokkba van bekötve, az üvegfalon keresztül azonban órákon át ide is besüt a nap. A felületek itt keményebbek, geometrikusan osztottak, sőt az üvegtégla is csak kívülről kapott lágyabb, selymesebb felületet. Este a belülről megvilágított fürdősarok üvegtégla-fala a lakás közepén hoz létre érdekes fényhatást. Különösen szépek a lakás színei, a vízkék, vagy az üveg kékes-zöldes árnyalatainak váltakozása, amelyekben – még ha láthatatlanul is – az ultramarin játszik jelentős szerepet. Ugyanis a fehér, sőt a sárga és okker színekbe is ultramarinkéket kevertek, amivel frissebb és a zöld árnyalatait jobban visszaverő felületek születtek. A színterveket Balkay Ferenc készítette, akinek koncepciója szerint a sárga a nappaliban tűnik fel, majd átcsúszik a konyhába, ahonnan a közlekedő mentén, a külső falon a zöld vonul le csigavonalban a belépőig, s ezt a belső falakon más színek, a kék, a sárga, az okker ellensúlyozzák. De az összképben jelentős szerepet játszik a modern és meleg hatású, világos jávorfa is, amelyből a parketta, a Farkas Zoltán tervezte bútorok, az ajtók és a lépcsőburkolat is készültek. A világítás megtervezéses során pedig a különféle fényvariáció lehetőségek megteremtése volt a cél, s a kvalitásos olasz Fabian világítótestek mellett az olcsóbb spot-lámpák is tökéletesen illeszkednek a látványhoz.