Múlt év decemberi lapszámunkban Karácsony a faluvégén című riportunkban megígértük, hogy vendéglátónk, István – akkor értelemszerűen karácsonyi ünneplőbe öltöztetett – lakását „hétköznapi” állapotában is bemutatjuk. Most beváltjuk az ígéretünket.
Visszatérésünk oka mindenekelőtt az volt, hogy István frissen birtokba vett háza láthatóan sok tanulsággal szolgált, de ezek bemutatására akkor, az ünnepvárás hangulatában nem nyílt módunk. – Hogyan és miért keveredtél a főváros egyik belvárosi lakásából ebbe a faluvégi házba? – tudakolom vendéglátónktól. – Vidéken születtem és cseperedtem föl, s talán ez lehet az egyik oka annak, hogy sokéves fővárosi lét ellenére sem váltam ízig-vérig városlakóvá – meséli István. – Nem tudtam megbarátkozni a zajjal, a rohanással, a városi sokadalommal. Pontosabban szólva: amíg az ember fiatal, ezt többé-kevésbé elfogadja, ám ahogy múltak az évek, egyre jobban vágytam a csöndes, nyugis életre. Ezt ismerőseimnek is hangoztattam, s egyszer csak jött az ajánlat, hogy ebben, a fővárostól 50 kilométerre lévő falucskában, annak is a legcsöndesebb részén, a falu végén, egy 40 négyzetméter körüli, vályogból épült, szoba-konyhás, régi parasztház gazdát keres. Mondanom sem kell, hogy a jó ideje lakatlan ház siralmas állapotban volt, ám a tornác levett a lábamról. Szakember ismerőseim pedig bizton állították, hogy a ház nemcsak hogy fölújítható, de átalakításra is alkalmas. Eladva a fővárosi, 25 négyzetméteres lakásomat, beköltöztem az egyetlen lakható helyiségbe, a szobába, és innen irányítottam a fölújítási és átalakítási munkálatokat. – Ha jól saccolom, a ház eredeti, 40 négyzetméteres alapterületét legalábbis megdupláztad; valóságos kúria lett belőle – állapítom meg. – Az egyetlen, meglévő szoba kivételével valamennyi helyiséget én találtam ki. Az eredeti konyhából lett a régi szobával egyterű háló, a konyhához csatlakozó kamrából a fürdőszoba, a füstös konyhából és az istálló romjaiból épült az új rész, az egyterű konyha-étkező, mögötte a csöppnyi vendégszobával és a gardróbbal, valamint a spájz. Természetesen a tetőszerkezet is megújult, s az ajtókat, ablakokat is kicseréltettem, ezekhez az eredeti volt a minta. A fűtést pedig cirko gázkazánnal üzemeltetett fűtőtestekkel oldottam meg. – Nem véletlenül hasonlítottam kúriához új otthonodat, hiszen a színvilág és a bútorok is inkább „urasak”, mintsem a hagyományos falusias lakberendezést idéznék. – Én a kék, a zöld, a türkiz és a fehér színeket pártolom, s erről itt sem akartam lemondani. A konyha és a „tisztaszoba”, ahogy az a falusi házakban illik, hófehér. A továbbiakban pedig a kék és a zöld árnyalatok váltogatják egymást helyiségről helyiségre. Ami pedig a bútorokat illeti, szinte valamennyi az előző lakásomból való, csak itt, szellősebben elrendezve, jobban érvényesülnek. A házzal együtt kaptam egy igazi, régi konyhaszekrényt és egy konyhaasztalt. Az előzőnek a korpuszát fehérrel, az összes ajtaját pedig kékkel mázoltam le, s ez a lett a konyha dísze. Az asztalból pedig egy-egy polcot fabrikáltam. – Láthatóan nagyon jól érzed magad ebben a faluvégi házban, így, gondolom, ezt már nem adod el és nem költözöl tovább. – Az egyáltalán nem biztos! Szeretem az új kihívásokat, úgyhogy jöhet a következő! CZEGLÉDI CECÍLIA *képaláírások* 1. A házhoz L-alakban épített, új részben az étkező és a vele egy térben hagyott konyha kapott helyet, s a bejárat is ide nyílik. A nagyméretű ablakok a kertre néznek. Sajátos a kék és a zöld párosítása 2. A kétféle árnyalatú zöld fal kiemeli a fekete-arany tálalószekrény szépségét 3. Az étkező-konyha teréből nyílik a fürdő, továbbá a háló-nappali. Az ajtó az eredeti alapján készült. A fölötte látható polcot is vendéglátónk készítette, egy régi konyhaasztalból. A házzal együtt kapott konyhaszekrényt látványos színösszeállítással újította fel 4. A felújított konyhaszekrény kék-fehér párosítása határozza meg a konyha egészének színvilágát is. A sparhelt nem díszlet, hanem télvíz idején fűtés kiegészítésre szolgál, s egyúttal házigazdánk süt-főz rajta 5. A valamikori kamra helyét elfoglaló fürdőhelyiség szobaszerű hatását a bútorok, a képek és az egyéb dekorációk erősítik. A fal zöldjéhez igazította István a régi tálalószekrény alsó traktusát 6. A zöld színvilágú fürdőszobából a konyha helyén kialakított, kék árnyalatú háló kapott helyet. A jó állapotban megmaradt, fagerendás mennyezetet itt érdemes volt felújítani 7. A kék hálószobát széles átjáró köti össze a hófehérre meszelt „tisztaszobával”, ami most a nappali szerepét tölti be 8. A parasztház polgári berendezésű nappalijában „istvános” ötlet a 30-as évekből való gyerekkocsi – mint párnatároló DARABOS GYÖRGY FELVÉTELEI
