Az érettségi igazi vízválasztó az ember életében. Nem azért, mintha olyan nehezek lennének a tételek, vagy mert ez a papír valóban az életre való érettséget bizonyítaná. Az ok sokkal inkább az, hogy kultúrkörünkben a tradicionális huszonegy éves életkor helyett a fiatalok már ekkor, tizennyolc-tizenkilenc évesen elérik a döntésképesség határát; …
… szavazhatnak, megválaszthatják tanulmányaik vagy munkájuk helyét, önállóbbakká válnak. Persze, azért nem veszik rossznéven a támogató szülői hátteret sem. Tudta ezt történetünk kulcsszereplője, Matus Kati is, aki lakberendezőként a közelmúltban két nagylánya kirepülésénél asszisztált. Csendes környéken, egy fővárosi hegyoldal eldugott utcájában élt Kati a családjával. Éppen végzett otthonuk felújításával, máris küszöbön állt az újabb változás: két lánya sorra egyetemistakorú lett. Érthető módon nem tetszett nekik a mindennapi hosszas buszozás, az esti járatok fürkészése, inkább a város központjába vágytak. Örömmel fogadták a szülők ötletét, hogy vesznek nekik egy lakást közel a belvároshoz, ott, ahol a dolgok történnek.
Miután a mama lakások tucatjait járta végig eredménytelenül, az ügyintézést a kisebbik lány vette kezébe: hirdetési újságokból kinézett három címet, felhívott kettőt, látatlanban kiválasztott egyet, ez végül valamennyiük tetszését elnyerte. A szerencsés választott gyalog is legfeljebb ötpercnyire van Budapest egyik közlekedési csomópontjától, mégis zöldre néző ablakokkal rendelkezik. Bár az otthoni erdőszéli, madárcsicsergős csend után itt eleinte nehéz volt elaludni a forgalom alapzaja miatt, a lányok hamar ráéreztek a helyzet előnyeire. Saját konyhájuk van, ahol nagy lelkesedéssel sütnek-főznek, bár a gondos szülők figyelnek arra, hogy soha ne legyen üres a hűtőjük. Van saját nappalijuk, ahol akár házibulit is rendezhetnek; és saját szobáik a lakás két végében, ahol egymás zavarása nélkül élhetik eltérő ritmusú életüket. És még a berendezésről sem kell gondoskodniuk, elvégzi azt a házi szakember.
Ha Kati azt remélte, hogy a hazai pályán majd zabolátlanul engedheti szabadjára alkotó fantáziáját, és végre kompromisszumok nélkül valósíthatja meg álmai lakását, hát alaposan tévedett. (Ő azt mondja, nem is remélt ilyesmit.) Ahogy egy átlagos megbízásnál mást akar a férj és mást a feleség, itt a két leányzó állt elő homlokegyenest ellenkező igényekkel. Sok sötétbarnát és kőkemény minimált akart a kisebbik, míg a pink színt még divatba jövetele előttről imádó nagyobbik romantikus hangvételt és nőies stílust várt el. A nagyobbik saját lakberendezői ötleteit akarta megvalósítani, amiket a kisebbik itt-ott megvétózott. Szóval a szaktudásán kívül a hosszú évek alatt edződött lakberendezői diplomáciáját is be kellett vetnie. Sok egyeztetés után azért csak sikerült harmonikus egészet létrehozni. Kati szerint a sokféle igény kifejezetten jót tett, különlegesebb, egyedibb és lazább lett tőle a lakás. Amúgy sem szereti a stílustiszta tereket, és inspirálóan hat rá a nehéz feladat.
A lakás minden helyiségében megjelenik az ezüst és az egészen sötét barna szín, például az ajtókat is ilyenekre mázolták. Ezeket az egyik szobában a pink, a másikban a narancs vidámítja. A nappali, a konyha és a fürdőszoba alapvetően minimál, barokkos elemekkel, a pink szobában jellemző a romantika, a narancsban inkább retrós elemek fedezhetők fel. Ennek ellenére az egész lakás, valamennyi apró részletében összefésült, és érződik rajta az esztétikum és a racionalitás amolyan „matuskatis” egyensúlya. Nem volt szükség alapvető szerkezeti változtatásokra, mindössze a nappali és a szomszédos szoba közötti átjárást kellett megszüntetni. A visszaalakítás lehetőségét meghagyva, gipszkarton „dobozzal” fedték el a kétszárnyú ajtót, ez a nappali felől barokkos tapétaborítást kapott, a pink szobában pedig fényes, fekete festést. A fürdőszobát megnagyobbították picit, hogy normál méretű kád férjen el, a konyhában megmaradt fülke pedig éppen elég, hogy befogadja a hűtőt, sütőt, kamraelemeket tartalmazó magas szekrényeket. Kapóra jött a szokatlanul tágas előszoba, ennek beépített szekrénye a lányok összes ruháját képes elnyelni. A szobáikban így nem volt szükség nagyobb bútorokra, egy-egy komódot, íróasztalt és ágyat kaptak alapdarabként. Teljesen új a konyha, a fürdőszoba berendezése, és a burkolatokat is ki kellett cserélni. Kati végre „élőben” is megláthatta kedvenc, rozsdás fémlemezre hasonlító csempéjét a vizes helyiségekben, kedvenc tapétáit a szobák falán.
A lányok azóta birtokba vették, belakták közös birodalmukat, a lakberendező pedig megpihent – vagyis amatőr hegymászóként megmászott néhány négyezer méter feletti csúcsot. Fiának önálló otthont létrehozni még csak a távolabbi tervei közt szerepel, addig is családon kívüli megbízók házainak, lakásainak tervezésével foglalkozik.