Mindig különösen érdekes és tanúságos, ha építészek, vagy lakberendezők lakását mutathatjuk be. Ezúttal Wein Krisztina lakberendező otthonában jártunk, akinek már több munkáját is ismertettük lapunkban. Kriszta igényes, modern lakásbelsőket tervez, amelyek nem szoros kötöttséget, inkább laza keretet jelentenek – neki magának is.
Ő ugyanis azon kevés lakberendezők egyike, aki nem akarja elnyomni megbízóinak egyéni ízlését, inkább életmódjukhoz alkalmazkodik: a szép és logikusan működő, új környezetben, élni engedi a lakókat. Ez a „lazaság” érződik otthonában is, mely folyamatosan, a családdal együtt változott. Sőt, most is állandó változásban van, hiszen ötleteit, elképzeléseit, először itthon valósítja meg. Mivel a két kiskamasszal időközben kinőtték a budapesti lakást, a főváros környékén, egy szerkezetkész házat vásároltak.
– Kertes házat szerettünk volna, és nem találtunk ennél jobb megoldást – meséli Kriszta. – Mindenképpen olyan házra vágytam, ami azért kicsit más, mint a többi, és ezt az üvegházszerű külsőt érdekesnek találtam. Igen fontos volt a belmagasság, mert idegenkedem az alacsony, „kettőhatvanas” szobáktól. Már beleláttam, milyen lesz, ha készen lesz, és éppen a félkész állapot tette lehetővé, hogy belül szabadon alakíthassam.
– Mi volt az elképzelésed, milyen házat akartál? – Nem akartam teljesen modern házbelsőt. Úgy gondolom, hogy a minimalista stílus csak a legnemesebb anyagokkal és válogatott, első osztályú tárgyakkal lehet az igazi, és mi – a gyerekekkel, kutyával, rengeteg holminkkal – erre egyszerűen nem vagyunk alkalmasak. Bár nyomokban érződik, hogy szeretem a modern enteriőröket, inkább eklektikus lett a végeredmény. Az egyszerű és szép terekre helyeztem a hangsúlyt, melyeket a berendezéssel sokféleképpen lehet alakítani. Mindig ez volt a mániám, mert biztos vagyok benne, ha az alapok – tehát a terek – jók, akkor szinte mindig harmonikus lesz a látvány. Tudom, hogy a házunk néhol szedett-vedett, mégis, itt mindenki jól érzi magát, még akkor is, ha nem is tetszik neki igazán. – Érthetem ezt úgy, hogy korábbi munkáidból – és saját otthonod berendezéséből is – azt a tanulságot szűrted le, hogy egy lakás az ott élők használati tárgyaival lesz csak igazán élő? – Mindig törekedtem arra, hogy a minimalista belsőkben is legyen valamiféle ellenpont, ami ellensúlyozza a tárgyak személytelenségét. De valójában azt szűrtem le, hogy mindenki másban érzi jól magát. Nem szoktam ráerőltetni a megbízóimra semmit, hiszen tudom, nekik talán más dolgok fontosak, mint nekem.
– Találkoztam olyan lakberendezőkkel is, akik még a legkisebb tárgyakat, és azoknak a helyét is kijelölték… – Szerintem a lakberendezés nem erről szól: csak útmutatást, irányt jelent. Még ha a vége- redménnyel nem értek is teljesen egyet, akkor is a lakó szempontjai a legfontosabbak. E- gyébként a ház építésekor természetesen fel- használtam a korábbi tapasztalataimat, de in- kább arra volt jó alkalom, hogy kísérletezzek olyasmivel, amit majd később finomítva, másutt is megvalósíthatok. – Mit találtál ki? – Például a fűtőtestborítást, amit Ytong-téglából, falécekből terveztem. Ami itt készült, az csupán „dekoros” megoldás, azaz házilagos kivitel, csak próba, de most már tudom, hogyan is kéne szépen megcsinálni. Ilyen kísérlet a régi szekrényajtó beépítése, vagy a falfestések, a paravánok kárpitozása, a hálószobában a fali textília, a teraszok „szőnyegfestése”. Ezek mind olyan ötletek, amelyeket ki kellett próbálnom, működnek-e. Persze mind kicsit másképp, szakszerűen, finoman fogom majd megoldani. – Nagyon tetszik a teraszok „szőnyegfestése”, vidám és laza. Láttál ilyet valahol? – Nem láttam semmi hasonlót, csak sokáig nem tudtam eldönteni, milyen burkolatuk legyen a teraszoknak. Sokféle ötletem volt, de aztán mindegyiket elvetettem. Mikor már nagyon nyomasztott a sima beton, arra gondoltam, jó lenne egy szőnyeg. Mivel azonban a textil könnyen elrohad, ha mindig vizes, ezért jutott eszembe, meg kéne festeni. Ezt az ötletet úgy érzem, még sokáig kell majd finomítanom, hogy másutt is alkalmazni merjem. Tudom jól, ez a lezserség nem mindenkinek tetszik, én pedig tiszteletben tartom mások ízlését.