Hihetetlennek tűnik, de két nap alatt rendezkedett be ebben a kétszobás, kis lakásban egy német származású fiatalember. Már évek óta Budapesten dolgozott, amikor egyik napról a másikra felmondták a lakásbérletét. Nem akart szállodában lakni, még egyetlen napra sem, ezért sürgősen kényelmes, egyszemélyes otthon után nézett.
Semleges, egyszerű vonalú bútorokat vásárolt, amelyek igényesek, ám visszafogott formáikkal és natúr színeikkel kitűnően szolgálják az alvás, az étkezés, a pihenés legfontosabb funkcióit. Igazi örömöt azonban a kiegészítőkben, elsősorban a keleti, kézi szövésű szőnyegekben talált, azoknak is különleges változatában, a kis-ázsiai, török kilimekben. Hasonlóan állandó, németországi lakásához, itt is a szőnyegeké lett a főszerep, mivel úgy tartja, a falon semmilyen divatos festmény, dísztárgy, vagy fotó nem veheti fel velük a versenyt.
44862-3161-2a-d00002F664279209c0772.jpg
A hálóban és a nappaliban egyaránt a régi textilek természetes szépsége érvényesül: a faliszőnyegek, az ágytakarók, a kanapé díszpárnái, mind az egykori nomádok keze munkája. A tulajdonost a hagyományos mintázatok eredetisége, a növényi festékekkel színezett gyapjú kisugárzása, tapintásának melegsége fogta meg és varázsolta el. Szőnyegei nem számítanak igazán régieknek, úgynevezett „fél-antik” darabok, amelyek valaha még saját használatra készültek a nomád törzsek lakósátraiba.
44863-3162-5a-d00002F672db1e79a7633.jpg
A hálóból, nappaliból és fürdőből álló lakást valósággal neki tervezték: mérete, beosztása az egyedül élő fiatalembernek éppen ideális. Az előző tulajdonos a saját igényeihez alakította át: összenyitotta a konyhát a nappalival, és a háló nappaliba beugró sarkát egy ferde fallal zárta le. Így szinte kínálkozott a hely a dolgozóasztalnak, amelyet az új lakó a szoba közepére állított sarokkanapéval választott el, a konyhát és a nappalit pedig a helyszínre, asztalossal bevágatott étkezőasztallal osztotta ketté. A nappali terében a hagyományos vendégfogadás és a tévénézés mellett a konyha, az étkező és a dolgozószoba minden funkcióját el tudta „helyezni”. Szerencsére a háló és a belépő beépített szekrényei feleslegessé tették a sok bútort, ezért csupán néhány darabbal és néhány szőnyeggel, személyes tárgyakkal tette lakályossá és nem utolsósorban jól működő otthonná az üres szobákat. A különféle stílusok, formák és árnyalatok összehangolása nem jelentett számára gondot. Bár pillanatok alatt el kellett döntenie a berendezkedésről, kényszernek, diszharmóniának nyoma sincs. – Jól tudom, sokan hónapokig, vagy évekig fontolgatják egy lakás berendezését, ahol mindent, még a legapróbb részleteket is jó előre meghatározott stílusban, gondosan megválasztott színekkel, árnyalatokkal igyekeznek megvalósítani – mondta a fiatalember. – Én azonban úgy gondolom, a jól használható, egyszerű és szép tárgyak, legyenek azok bútorok, edények, vagy szőnyegek, bármilyen környezetben tökéletesen összeillenek. Számomra az új, vagy régi tárgyak szépsége, önmagukban való tökéletessége az egyetlen igazi mérce, amely igazi összhangot, jó közérzetet jelent.
