Szakmáját tekintve jelmez- és díszlettervező vendéglátónk ugyancsak boldog sok utánjárással megtalált műterem-lakásában.
– Mint mesélted, sok-sok műteremlakást megnéztetek. Mi minden játszott közre abban, hogy végül is ezt választottátok?
– Elsősorban azért döntöttünk emellett, mert kétszintes. Ráadásul olyan a tájolása, hogy a Nap körbejárja, így nemcsak a pompás, hatalmas ablakon kapunk bőséges fényt, hanem reggeltől estig mindig besüt a Nap a lakás valamelyik helyiségébe. – Miért volt fontos a két szint, hiszen így a nagy alapterület mégiscsak kettéosztódik?
– A műteremlakások többsége egyterű, de az csak egy embernek nyújt kényelmes és zavartalan alkotóhelyet. Minthogy a páromnak is szüksége van szeparált dolgozószobára, jól jött ez a lehetőség. Ám azt hiszem, abban a pillanatban, amikor megláttuk az előszobából az emeletre, azaz a műterembe vezető gyönyörű, eredeti falépcsőt, talán ez a szempont nem is jutott hirtelen eszünkbe. Csak azt éreztük, hogy ez nekünk teremtődött. – A beosztással is ennyire elégedettek voltatok, vagy falakat azért „mozgattatok”? – A teljes körű felújítás mellett lényegében csak funkcióváltás történt, falmozgató átalakítás nélkül. Nem is volt erre szükség, hiszen, mint láthatod, a műterem két végében egy-egy boltívvel leválasztott, többé-kevésbé szeparált rész volt eredetileg is. Az egyikben a hálónkat, a másikban pedig a gyerekszobát rendeztük be. Ezekhez többek között azért sem nyúltunk, mert kellemesen követik a hatalmas, kazettás ablak ívét. A teljesen különálló konyha, amely korábban afféle raktárhelyiség volt, olyan tágas, hogy annak sarkában kényelmesen elfér az étkező. – Lakásotokba lépve az egyik legszembetűnőbb talán a kontrasztos színváltás.
– Alighanem egy külföldi magazinban látott képen fogott meg a mélybordó, amelyet – meghökkentő módon – a szintén mély tónusú kékeszölddel kombináltak. Olyannyira megtetszett, hogy ugyanilyen mélybordóval „tiszteltem meg” az előszobát. Úgy vélem, ettől patinás hangulatú és meghittebb lett. Ezt a színt „úsztattam be” az előtérből nyíló szobába a bordó padlószőnyeggel, amelyhez fehér falat társítottam, hogy jobban érvényesüljön a természetes fény is. Emiatt fehérek a falak a felső szinten is. A hófehér falú műterem két végében lévő szobákban pedig napsárga virít. Szerintem talán a konyhabútor a legizgalmasabb, amelyen megjelenik kedvencem, a magazinból koppintott bordó és a vele azonos tónusú, kékeszöld kombináció. – A műteremben, amely egyúttal a nappalitok is, igen kevés a bútor, s az egész enteriőr az eklektika jegyeit mutatja.
– Nem is volt célunk valamiféle hagyományos, polgári hangulatú berendezkedés. Az előző lakásból hoztunk át néhány, családi örökségből származó bútort, amelyekhez elsősorban érzelmi szálak fűznek, mint például a hálószobában lévő szekrényhez. Ezt a szüleim a kitelepítéskor valami csoda folytán magukkal vihették, és vissza is került, ezért őrzöm újra és újra felújítgatva, átfestve; most éppen sárga-fekete színben pompázik. Az általam még az előző lakásba tervezett, mediterrán kovácsoltvas étkezőgarnitúrához is ragaszkodtam, ezért jött velünk ide. Ezeket egészítettük ki egy-egy szükségszerű újabb darabbal. Többségüket a bizományikból szereztem be. – Gondolom, nemcsak az ötleteid valósultak meg új otthonotok kialakításában, berendezésében, hanem a saját kivitelezés is jelentős.
– Hát igen, magad uram, ha szolgád nincs alapon főként a bútorok festése, mázolása maradt rám. A már említett, örökségből származó szekrénnyel együtt szintén sárgára festettem a háló ablaka alatti, szanált színházi kellékből megmentett szekrényt. A konyhabútor alsó szekrénysora is régi, amelyet a fölsővel kiegészítve festettem, kedvenc kombinációm szerint, kékesszöld-mélybordóra. Nem szólva az előszoba parkettájáról, amelyet csiszolás után barna páccal „halszálkásítottam”, ezzel palástolva az öreg burkolat hibáit. – Nem hiányzik az előző lakásodhoz tartozó kert? – Egyelőre eszembe sem jut! Mindenért kárpótol ez a hatalmas, fényben fürdő tér.