Hol lakik Zöld Péter?

75700-108-1-d00004CA1589bca00104f.jpg

Engem is egy népmese szereplője vezetett ide, akivel gyermekeim már évekkel ezelőtt örök barátságot kötöttek vasárnap délutáni Millenáris Parki sétáinkon, a közkedvelt, művészek által tervezett – formatervezési nívódíjas – játszótéren. Elsőnek a hatéves kezdte feszegetni a kérdést, a hetyke fafigura előtt állva: …de honnan jött Zöld Péter? Hol lakik ő egyáltalán? Van neki apukája? És mivel jól tudom, hogy a gyerekkérdés nem fogy el, csak szaporodik, utána eredtem hát, hogy eljussak hősünk születése helyszínére. Kő Boldizsár szobrászművész műhelyében számtalan mese kelt már életre. Mikor beléptem, épp egy propellercsőrű, tarka madár szárította festékes tollait, mielőtt repülőrajtot vett volna a villányi „Csillagmadarak” játszótérre, társai közé. Az ország több pontján, közterekre és magánudvarokba is kerültek már azokból a csodás játszóterekből, melyeket az alkotótárssal, Balla Gábor szobrászművésszel terveztek és folyamatosan álmodnak új helyszínekre. Itt született számos színházi darab, opera buffa, vizuális térélmény-előadás díszlete és figurája is, és Rumi László bábrendező több darabjának szereplője. A következő évad Lázár Ervin meséjének és Fehérlófia regéjének bábjai – melyeket Fekete Dóra textiltervező öltöztet – már izgatottan készülődnek a szegedi és kolozsvári közönség színe elé. Kő Boldizsár műhelyében nincs üresjárat. Munka közben már következő tervét faragja fejében, mint mostanság a „Csillagkerülőt”, ezt az interaktív – ám cseppet sem virtuális – történelmi játszóházat, melynek „valóságos” fa-szereplői majd időről-időre kamionra szállva, az országot bejárva mutatkoznak be a magyar történelmet megismerni vágyó, időkerékbe merészkedő gyerekeknek.

75705-109-5-d00004CA2cf3e7f3fe17b.jpg

75704-109-4-d00004CA3cca720524743.jpg

            Ígérem, hallunk még felőlük, mikor útra kelnek Boldizsár parányi műhelyéből, a közel száz éves családi kúria kertjéből, ahol fiai, Lázár és Ábel együtt játszanak unokatestvéreikkel a borostyánnal befutott falak közt és ahol a dédike köszönő viszonyban áll a kert minden madarával. Talán épp tőle, talán szobrászművész édesapjától vagy festőművész édesanyjától kapta örökül Boldizsár a soha el nem fogyó mesét és mesélőkedvet, mely szobraiban, grafikáiban, rézkarcaiban, könyvillusztrációiban, „Vadűző” társasjáték-tervében, sőt novelláiban is átsüt, és a már bontakozó tehetségű gyermekeinek munkáit is áthatja. Így a Kő család apraja-nagyja időnként együtt is megmutatkozik műveikkel, ez idő tájt – szeptember végéig – épp Dégen, az elhanyagoltan is gyönyörű Festetics kastély termeiben. A műhelybeli tűnődés után megtöltjük a kis kerti medencét és megszabadítjuk a karon ülő Kő Rózsa Máriát a súlyos pelustól. Gulyás Anna, a ház asszonya a fakazettás-üveges, kertbe nyúló lakrészbe invitál, melyet a család utólag épített a régi kúriához és nevezett ki konyha-étkezőnek. Ez itt valójában az egész ház hangulatának, a benne élők gondolatainak, világnézetének esszenciája. Elbűvöl e miliő naiv bája, a helyiséget élettel megtöltő szárnyaló fantázia, a gyerekek és szülők keze munkái, közös emlékek és ünnepek együtt kitalált díszei, a művészbarátoktól és rokonoktól ajándékba kapott használati tárgyak. Minden alkotás külön kis világot jelent – motívumaival rendezve az ember gondolatait – és nem véletlenül van ott minden darab, ahová épp került. Befogadásuk az esztétikai élményen túl elmélkedésre, emlékezésre is indít. A konyhapult faajtaját díszítő Nap-Hold dombormű például szorosan összefügg a téglából rakott, durvára meszelt, hármas oltár-ívű építménnyel. Ez nem csak a fűszerek, tányérok és a főzés helye, de az ívein megbújó kis szobrocskáival a háztűz misztériumát is jelképezi. Az antik rézcsapos mosogatóval ellátott alkalmatosság ezzel ki is meríti a konyha összes funkcióját, így a helyiség inkább szoba: a társasági és családi élet legfőbb színtere, az eklektikus étkező körül.

75701-108-2-d00004CA441e16cb81e76.jpg

        A nagyrészt örökölt vagy gyűjtött antik bútorok között új és új kincsek fedik fel magukat: Anna néprajzos nagypapája idejéből való, hiteles fotók, pici, kopott kereteikkel, az általa gyűjtött, faragott suszterszék, Annáék családi utazásaiból, tanulmányútjairól hazahozott dél-amerikai szőttesei és kerámiái… …vagy a rézcsap-kilincsű türkizkék ajtó, a 1864-ből való, hímzett terítő, melynek fakult keresztszemes motívumai egy elfelejtett, szigorú világrend kódjai… És a fejünk felett, a szoba teljes hosszában húzódó titkos galéria, tele furcsa figurákkal… – Hol alkotóműhely, hol vendégszoba. Leginkább bábjaim lakhelye…– válaszol a ház asszonya, aki kultúrantropológus végzettsége és három gyermeke mellett az Évkerék társulat alapítója. Férje tervezte bábokkal, saját készítésű eszközökkel, nem mindennapi gyerekelőadásaikkal valódi értékmentő missziót vállalnak ők: utcaszínházi óriásbábos produkcióikon, színházi előadásaikon és koncertjeiken jeles népi szokásokat, népmeséket, történelmi eseményeket elevenítenek meg, melyekben a gyermekközönség is a történet élő részese lesz.  Mivel az előadóművész-társak mindnyájan aktívan koncertező zenészek, énekmondók, táncházi muzsikusok, a mesedarabjaikat is maguk kísérik. Aki siet, még jó helyre ülhet a Fonó Zeneházban, ahol új sorozatuk, a „Népek meséi” kezdődik ősztől.

75702-109-2-d00004CA584cd99dc07c0.jpg

Kedves, bensőséges hangulatú az a házioltár is, mely az antik komódon kapott helyet, egyszerre vonultatva fel az év ünnepeit, jórészt a gyerekek keze munkáival. Felette a falon a naiv népi festészet Mária-üvegképe és Somogyi Győző grafikája éppúgy megfér egymás mellett békében, mint kicsivel odébb Boldizsár mesékből kilépett, misztikus faképei. Kedvencem a „Sörétet síró bagoly”, melyre előző itt jártam óta emlékszem. Képzelt lényei, mitikus állatfigurái, ember-állat teremtményei, barátok vonásait hordozó zodiákus jegyei olyan ismerősnek tűnnek… Gyermekkori meséinkben, ősi jelkép-motívumokban, a megfejtett csillagképekben, Bosch, Chagall, Gross Arnold műveiben, vagy épp saját álmainkban talán már láthattuk őket.