Úton vendéglátóm lakása felé felidézem magamban az Operaház fényeit, az izgatott várakozást a Diótörő karácsonyi megtekintésére. Felejthetetlen gyerekkori emlékem az előadás, a mese, a mozgás és a zene összhangja kitörölhetetlenül él bennem. Miközben ismét felidézem magamban a jelenetet, a Gazdagrét millió ablaka néz rám – keresem, melyik lehet Balázsé.
Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, milyen lehet egy balett-táncos otthona. Első ránézésre, belépve Balázs otthonába, olyan, mint bármelyikünké: előszoba, nappali, konyha, háló; ülőhelyek, párnák. Sőt, még leülve sincs semmi, ami a szokásostól eltérő. Azonban amikor megszólal a zene, s átadjuk magunkat a nappali hangulatának, a polcokon elhelyezett tárgyak fel-le tánca, ritmusa körülöleli az embert. A szobában ugyanis nincs olyan kép, vagy tárgy, ami azonos magasságban, egy vonalban lenne feltéve.
A Csontváry-reprodukciók és Elvis Presley óriási posztere és fotói egyértelműen jelzik a táncos érdeklődését a társművészetek iránt. Az egyszerű vonalvezetésű fotelek mellett szanaszét párnák hevernek, s a párnákról felnézve számtalan CD, videokazetta sorakozik a polcokon. Innen lefelé halad a tekintetem: szép sorjában böngészem az emléktárgyakat, a szeretett emberek fotóit. Kaktuszok, futónövények fogják össze a szoba képét, házigazdánk még kavicsos asztalt is készített a növényeknek, hogy jó érzéssel növekedhessenek.
A nappali szerves része az ebédlőgarnitúra, fölötte lámpák sora készülődik az esti hangulathoz. A konyha legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy itt látható Balázs saját összeállítású konyhabútora. A mellette elhelyezett, kézi festésű sámli – jobban mondva: mini emelvény – a meghitt ücsörgés helye. A bárszék egyelőre szingli – merthogy sajnos, nem volt belőle még egy. A fonott tárolódobozok sokasága gyümölcsöt, konyhai eszközöket rejt. Az előadás utáni pihenés óráit a háló üde kékjei és párnái adják, a színházi maszk azonban itt is figyelmeztetően néz, jelezve, hogy nincs megállás. A gardrób rejti azokat a színpompás, merész ingeket, amelyekből Balázs a riport kedvéért párat felvett. S végül ennyi képzeletbeli tánc után kilépünk a hívogató erkélyre, s megpihenünk a lámpával díszített asztalnál.
Végignézek a szemközti ablakokon, elképzelem őket esti kivilágításban. Most már megtalálnám Balázs ablakát: ott van, ahol a lámpa fénye mindig világít.
INTERJÚ:
E: Milyen lehet egy ösztönösen tervezett bútordarab? B: Harmonizál a környezetével, és nem kiabál, hogy „nézz ide, bútor vagyok!”. E: Egy hölgy jelenléte a lakásban díszlet, háttér a férfi számára? B: Egyik sem. Mindig több annál. E: Megfontolod-e, hogy egy szál virágot, vagy cserepeset adsz az első látogatáskor a szingli hölgynek? B: Mindenképpen. A virág elárulhatja a szándékomat. E: A klasszikus bútorok elnehezítik a teret maguk körül? B: Számomra igen. Kedvelem a könnyed bútorokat, főleg, ha nincs sok belőlük.
E: Mi az, ami a legjobb benyomást teszi rád egy nő otthonában? B: A fények és a színek összhangja. E: Zavar, ha túl szimmetrikus az elrendezés? B: Nem. Ha illik az egyéniségéhez, akkor semmiképpen nem zavar. E: Következtetni lehet a hölgy jellemére ebből? B: Valamilyen szinten igen.
E: A rendetlenség milyen érzést vált ki belőled? B: Bizonyos fokig nem érdekes, de a túlzott káosz már bennem is zavart kelt. E: Keresed az otthonodéval azonos tárgyakat a szingli hölgynél? B: Nem keresem, de ha találok ilyeneket, az kellemes érzéssel tölt el. E: Mi kelti fel a figyelmedet egy nő öltözködésében? B: A harmónia. Egy nőt mindig az összkép határozza meg. Nem tudok kiemelni semmit. E: Mi a legfontosabb külső női tulajdonság? B: Kedvelem a klasszikus női testalkatot, nem a balerina-típus a kedvencem. A szép tekintet sem hátrány.
E: És a belső? B: Tág érdeklődési kör. E: A klasszikus balett és az ösztönös művészet szeretete nem ellentmondás? B: Az igazán jó művész tudja ötvözni a kettőt. E: A klasszikus és modern bútorok ötvözése nem erőltetett számodra ? B: Kényes dolognak tartom, jó ízlésű házigazdának kell lenni ahhoz, hogy meg tudjon érinteni a látvány.
E: Hány négyzetméternyi területet szeretnél betáncolni, ha lehetőséged lenne? B: Alapjában véve nem hely kérdése, mondjuk 93 négyzetmétert. E: A parketta, vagy a csempe áll közelebb hozzád? B: Jobban kedvelem a szép csempéket, de még annál is jobban a linóleumot. E: Szerinted melyik a szakmádra utaló, legárulkodóbb berendezési tárgy a lakásodban? B: A szakmámat nem viszem tovább az otthonomba, de talán a nappali hangulatvilágításai sejtetik leginkább.
E: A tárgyak elrendezésének ritmusa ösztönös, vagy tudatos volt nálad? B: Kizárólag ösztönös. E: Ha képzeletben Csontváry, vagy Elvis eljönne hozzád, szerinted hol ülnének le? B: Csontváry egy hajós poszterem előtt álldogálna, Elvis nem ülne le sehova, mert nem férne be a lakásomba az összes testőrével együtt. E: Hogy táncolod körbe a hölgyet? B: Ahogy a koreográfus mondja. Ha rajtam múlik, akkor az érzéki és lassú mozdulatokat néha egy-egy igen dinamikus kombinációval töröm meg.
E: Mit tartasz a női megérzésekről? B: Általában tükrözik a valóságot. E: A testbeszédnek, vagy a szóbeszédnek hiszel? B: A testbeszédet jobban ismerem, és hiszek is benne. A szóbeszédnek nem.