Amikor először megpillantottam ezt a helyet, totálisan el voltam ragadtatva: ez az a tér, gondoltam, ahol végre maradéktalanul meg tudom valósítani az elképzeléseimet – meséli még most, az első találkozás után nem kevés idővel később is hatalmas lelkesedéssel Jean-Denis Sacré.
Az első látásra érzett elragadtatás, majd az annak nyomán elvégzett, valóban élvezetes, és persze nem akármilyen erdeményt hozó munka aztán egészen odáig vezette a fiatal francia belsőépítészt, hogy amikor befejezte „elképzelési maradéktalan megvalósítását”, úgy döntött, az ideális „munka tárgyát” megtartja magának, vagyis saját maga és családja számára teremt otthont ebben a valóban különös térben kialakított lakásban. Mint oly sokan mások, Jean-Denis is régóta kereste álmai otthonát. Nézett ilyen, nézett olyan lakásokat, önálló házakat, a legkülönfélébb beépíthető tereket, de igazában egyikben sem tudta elképzelni magát, feleségét és két kicsi gyermekét. Aztán egyszer valahogy betévedt az Észak-Franciaországban, a francia-belga határon hömpölygő Lys folyó partján egy évek óta üresen álló, hatalmas gyárcsarnokba – és ott érte az a bizonyos, a bevezetőben már említett „totális elragadtatás”. Az óriási, egyterű üzemépület, amelynek nagyméretű ablakain – akármilyen piszkosak is voltak akkor – áradt be a fény, és amelyeken kitekintve fantasztikus kilátás nyílt a folyó vizére és a parti tájra, valóban impozáns látványt nyújtott, még abban az elhagyatott, lerobbant állapotában is. Ennek ellenére valószínűleg nem sokan lettek volna, akiknek ott és akkor az jutott volna az eszükbe, hogy ebben a térben egy lakást kellene, vagy egyáltalán lehetne kialakítani.
44717-3010-1a-d00002F0A5c284699a5fb.jpg
Jean-Denis azonban éppen erre gondolt. Igaz, ebbe talán az is belejátszott, hogy a fiatalembernek, mielőtt lakberendezéssel kezdett el foglalkozni, első szakmája az ipari formatervezés volt, ami miatt „szívélyes kapcsolatban” állt az ipari termékekkel, az ipari jellegű terekkel, az „ipari stílussal”. És persze ekkorra már mint lakberendező is megismerkedett a loftok, azaz a ma már használaton kívüli ipari épületekben, egykori üzemi terekben kialakított, „ipari jellegű” lakások Európában egyre jobban terjedő divatjával.
44718-3011-3a-d00002F0B8008cde0ebde.jpg
Ez az eleinte inkább csak néhány különleges ember furcsa hóbortjának tűnő, mára azonban már valóban komoly „lakberendezési stílussá” lett lakásdivat néhány évvel ezelőtt indult el hódító útjára: ekkor kezdték el egyes építészek, lakberendezők lakásokként hasznosítani a termelésből kiesett műhelycsarnokok, ma már üresen álló egykori gyárépületek nagyméretű, minden cicomától mentes, „nyers” ipari tereit. A bennük kialakított – az egyszerű „kinézet” ellenére sokszor kifejezetten luxus-kivitelű – lakások valóban különlegesek lettek: általában nagy, egybefüggő terek, hatalmas belmagasság, nagy ablakok, elrejteni egyáltalán nem akart technikai megoldások jellemzik ezeket az otthonokat. Egy ilyen „gyári lak”, azaz egy igazi loft-lakás lehetőségét látta meg Jean-Denis is a Lys-parti üzemcsarnokban. Igaz, amikor aztán eldöntötte, hogy végül ő maga és családja fog majd ideköltözni, akkor némileg változtatott eredeti tervein. Mivel a négytagú családban két kisgyermek van, ezért a tervező, szakítva a „klasszikus” loft-hagyományokkal, a hatalmas térből mégiscsak leválasztott három szeparált háló- és egy fürdőszobát. A „maradék” lakrész – ami persze ebben az esetben még így sem nevezhető semmiképpen sem szűkösnek – azonban már igazán loft, hiszen megmaradt egyben, a maga lenyűgöző méretében. Viszont ha már falak kerültek a térbe, akkor azért, hogy enyhítse az ipari jelleg megmaradt szögletességét, Jean-Denis a feltétlenül szükséges válaszfalakat ívesen alakította ki.
44721-3015-6a-d00002F0Cfe91d2b2ab56.jpg
– Azt is eldöntöttem már a munka kezdetén, hogy csak két, visszafogott színt fogok használni, a szürke és a barna árnyalatait – mesél további részleteket a munka menetéről a tervező. – Ha ugyanis élénk színeket használok, azok elvonták volna a figyelmet a hatalmas ablakokon keresztül feltáruló, csodálatos panorámáról. A másik dolog, amivel a lakásnak a külső környezetbe való beilleszkedését igyekeztem elősegíteni, az a natúr fa, aminek az alkalmazásával teljes lett a belső tér harmóniája a külső természettel. Ilyen natúr fa a lakás mindenhol meghagyott, eredeti hajópadlója, de például a fürdőszoba burkolatában is ez az anyag jelenik meg a hideg csempe helyett.
44719-3013-5a-d00002F0D92a017714b27.jpg
És mivel, mint már említettük, Jean-Denis első szakmája az ipari design, az új lakásba saját maga által tervezett, egyedi bútordarabokat is készített, méghozzá nem is akármilyeneket: egyik-másik enyhén szólva igencsak meghökkentő. – Szeretem a furcsa, új megoldásokat, a bútorok, tárgyak többértelműségét, multifunkcionalitását – ad magyarázatot Jean-Denis a különleges darabokra, mint amilyen például a nappali közepét uraló, kerekeken mozgatható, hatalmas asztal, ami azonban a beleépített „fotellel” üldögélésre is alkalmas. Ebből a puritán, ipari jellegű környezetből valósággal „kiragyog” az az egy-két régi bútor, amelyeket a család magával hozott az új otthonba: egy polcos felső részű, magas szekreter, a hozzá tartozó, kényelmes karosszékkel, vagy a gyerekszobákban álló, régi kiságyak. – Amikor először beléptem ide, totálisan el voltam ragadtatva a tértől – idézi vissza a beszélgetés elejét Jean-Denis, majd így fejezi be a mondatot: -, azóta viszont, hogy itt lakunk, folyamatosan el vagyok ragadtatva – álmaim otthonától.
