Egyre többen vannak, akik megunva a tömeget, a zajt, a port és a benzingőzt, vidékre költöznek. Lemondanak a nagyváros kínálta előnyökről, vállalják a napi kocsikázást, mert a nyugalmat, a szép, egészséges környezetet mindennél fontosabbnak tartják.
Így tett az a magyar-angol házaspár is, amely gyerekestül már évekkel ezelőtt otthagyta Budapestet. Azóta egy gyönyörű domboldalon, sűrű erdő szélén laknak, és vadvirágokkal, erdei fákkal, bokrokkal, meg persze mókusokkal, madarakkal, pillangókkal van teli a kertjük. Vincze László építész tervezte számukra a családi házat, amelyben most már lassan négy éve élnek, és amelyet kívülről és belülről egyaránt a természetesség jellemez.
A kellemes berendezésnek némi angolos hangulata van, noha a tipikusnak tartott virágos tapéták és függönyök, a színesre festett ajtók hiányoznak belőle. Csupán a kiegészítők, a mintás függönyök, a kárpitok, és a képek származnak Angliából és a szomszédos Skóciából. Az építész egyszerű világa, a sok fa a belső terekben is nyomot hagyott, de a házaspár maga is vonzódott a modernebb, natúr és fehér színekhez, a természetes anyagokhoz. Levegős szobák, fehér falak, sima vonalú, fabútorok és rajzok, képek, apró tárgyak – ennyi a ház teljes berendezése, amely azonban igazán nyugodt és barátságos.
– A virágos tapétákhoz már csak az idősebb korosztály ragaszkodik Angliában is – mondja a magyar feleség. – A fiatalok az egyszerűbb, letisztult vonalakat kedvelik, és mi sem szerettünk volna túldíszített falak között élni. Eredetileg a férjem javasolta – mellesleg az építész nagy örömére -, hogy a régi angliai, vagy az amerikai, koloniál stílusú házakhoz hasonlóan, kívülről fával burkoljuk az épületnek legalább egy részét. Ráadásul mellettünk már kezdődik az erdő, ami átnyúlik a kertbe. Úgy gondoltuk, hogy ehhez a környezethez fehér falak, egyszerű burkolatok és natúr fa bútorok illenek a leginkább.
– A berendezéshez, illetve a bútorokhoz már nem kértük az építész segítségét, magunk választottuk, vagy terveztük őket – veszi át a szót az angol származású férj. – Például a konyhai darabok többsége a mi elképzeléseink szerint készült, asztalos közreműködésével Igaz, hogy elég sokáig gondolkoztunk rajtuk, mert három évig tartott, míg kitaláltuk, milyenek is legyenek. Újságok, magazinok alapján rajzoltuk meg őket, majd választottuk ki a fogantyúkat hozzájuk. Fontos szempontunk volt, hogy a főzéshez elegendő hely legyen, ezért az oldalt álló lerakóasztalokat még egy középen álló munkaasztallal is kiegészítettük. A konyha egyúttal az ebédlő is, és amikor vendégeket hívunk, akkor jó érzés, hogy már főzés közben is együtt lehetünk. Ezt kényelmesebbnek találjuk, mint egy külön helyiséget, ráadásul így jóval tágasabb is a hely. – Akárcsak a fürdőszoba, amelynek a mérete, sőt, elrendezése sem igazán szokványos – fűzöm hozzá. – Hangulatában, egyszerűségében, azonban pontosan a házhoz illik. – Ez az építész érdeme, aki javasolta a berendezését, de a középen álló kád jellegzetes angol szokás – válaszol a férj. – Az itteni mesterek ugyancsak csodálkoztak, amikor épült a ház, nem értették, miért kell ekkora fürdő. Pláne furcsa volt nekik a kád a fürdőszoba közepén, pedig valóban hasznos, ha az több oldalról is megközelíthető. Egyébként mindenben a természetességre törekedtünk.
– Még az életmódunkat is igyekszünk ehhez igazítani – egészíti ki a feleség. – A környezetkímélő, szelektív hulladékgyűjtés csak most kezd divatba jönni Magyarországon, mi viszont már évek óta hetenként egyszer külön zsákokban szállítjuk el az újrafelhasználható, illetve a földet mérgező anyagokat, a papírt, az üveget, a műanyagot és a fémet. Szeretjük a természetet, és jól tudjuk, hogy a gyerekeinknek is élniük kell – egészséges, szép környezetben.