Napsütéses, őszi délután, kellemes, óbudai séta: macskakő, régi háztetők sora, a hegyoldal zöldje. Nyugodt, kisvárosi hangulat Budapest közepén. Az újlaki templom szomszédságában, a 19. század végén épült, földszintes műemlékház udvarán állok. Az ajtó előtt diófa és rózsabokor, a hátsó kert csak tovább fokozza azt az érzést, hogy az ember legalább száz évet visszarepült az időben.
Vendéglátóim – Dr. Csernus Imre pszichiáter és Hajdú Gabi enteriőrtervező – hosszas keresés után döntöttek a nyugalmas, jó építészeti adottságokkal rendelkező, déli fekvésű, 50 négyzetméteres, másfél szobás lakás mellett. Az átgondolt választás eredménye, hogy nagyobb építészeti átalakításra nem volt szükség, így a tervezők – Janik Szilvi és maga Hajdú Gabi – szinte az első perctől a lakás stílusára koncentrálhattak. A lakók vonzódnak a modern hangulathoz, ám adottak voltak örökölt, régi, de egyszerű bútoraik is. Szintén fontos szempont volt a ház építészeti stílusához való alkalmazkodás, ezért is maradtak meg az eredeti nyílászárók. A két tervezőnek mindebből kellett harmonikus egységet „gyúrni”. A mai trend a fekete-fehér, letisztult egyszerűségében, illetve az épített bútorok geometrikus és funkcionalista formáiban jelenik meg. Az enteriőrben felhasznált anyagok és textúrák – durván vakolt felületek, nyersvas, a szomszédos épület bontott téglái – a „házgyári hangulat” és a puritán egyszerűség jó kiegészítői. Az elsődleges élettér a nappali, ami sokféle funkciót lát el. Elkerülve a hatalmas szekrény-monstrumok nyomasztó hatását, az épített bútorokba tárolórekeszeket helyeztek. Az YTONG-kanapé használóik pontos méreteire készült, de heten is kényelemesen elüldögélhetnek rajta. A kartámaszok helyére magasított tárolórekeszek kerültek, tetejük kényelemes rakodó. A komfortérzetet tovább növeli a gondosan megtervezett helyi világítás. Az egyetlen „igazi” tárolóbútor az Antal Csabával közösen tervezett, statikus szerkezetű polc. Acélsodronyra felfűzött lapjai szinte lebegnek a térben, méretei ellenére levegősen oldva meg a tárolást. Ez a tértagoló elem választja el a nappali többi részétől a méretes asztalt, ahol a társasági élet és az étkezés zajlik. A konyha azért került egy légtérbe a nappalival, mert a háziasszony szeret főzni, de nem szeret egyedül lenni. Az egyterűség miatt a tervezők a kanapé „koncepcióját” anyagában és formavilágában is továbbvezették a konyhabútor elemein. A lakásban uralkodik a fehérre pácolt parketta, kivéve a fürdő és a közlekedő kerámiaburkolatát. Ez utóbbi köti össze a helyiségeket, innen nyílik a kamra is, ami az alatta húzódó pince boltíves lejáratára épült. Ide befér minden, amit nem szeretnének, hogy szem előtt legyen. Másik nagy előnye, hogy ablakkal rendelkezik, így a falába tört ablakon keresztül innen kapja természetes fényét a vele szemben lévő fürdő is. Ennek kis alapterületét sikerült ellensúlyozni a légies üvegmosdóval. Rögtön a fürdő mellett nyílik a 15 négyzetméteres hálószoba. Ebben a helyiségben érvényesül legharmonikusabban a régi és az új együttélése. Az „alap-funkción” kívül itt kaptak helyet a ruhák is. A reggeli kapkodás helyett itt alkalom nyílik arra is, hogy az ember leüljön az öltözködőasztal mellé, és végiggondolja, mit vegyen fel aznap. A szobainas is fontos kiegészítője ennek a ceremóniának. A háló másik részébe egy komplex bútordarab került – szintén YTONG-elemekből -, ami ágy, éjjeliszekrény és könyvespolc is egyben. A fallal azonos színe és textúrája lehetővé teszi, hogy méretei ellenére se legyen otromba, hiszen tulajdonképpen építészeti elemként jelenik meg. Egyébként Janik Szilvi és Hajdú Gabi valamennyi munkájában visszatérő anyag az YTONG-tégla, mert jól variálható, könnyen megmunkálható és egységes stílust eredményez. Az egész enteriőr hangulatát meghatározzák a lakáson „végigvonuló” anyagok, a bútorok és a tárgyak, amelyek mind a maguk egyszerűségében jelennek meg, mellőzve minden felesleges túlzást. A képzőművészeti alkotások sem öncélúan kerültek a helyükre, mindegyiknek története van, személyes darabok. A tervezőpárosnak ízléses, jól használható életteret sikerült létrehoznia, amelyen érződik, hogy minden az emberközpontú gondolkodásmód eredménye. Ez lenne talán az „otthon” kritériuma? Meglehet. Az mindenesetre biztos, hogy itt jó lenni.
