Mindössze néhány percnyi utat tettünk meg Budapest határától, de az embernek máris olyan érzése van, mintha sokezer kilométer távolságba került volna – térben és időben egyaránt – a várostól.
A csodálatos Pilisi hegyek koszorújában megbúvó, az utca felől alig látható házba belépve ez az érzés csak fokozódik. A szűk előtérből néhány lépcsőfokot magunk mögött hagyva tágas nappaliba jutunk, ahonnan három irányból is csodás panoráma tárul elénk. A helyiség végében, szemben a bejárattal, a sziklás szakadék szélébe kapaszkodik az épület, alattunk, fél színttel lejjebb nagyvonalú terasz csatlakozik a nappalihoz, a másik oldalon, az egész falat kitöltő üvegfelület túlsó oldalán egzotikus halastó víze csillan meg. Hátunk mögött – fizikailag ugyan közel, érzelmileg azonban már óriási távolságban – az utca, a külvilág, ahonnan jöttünk. Az elénk táruló látvány lenyűgöző, percekig bámuljuk, a belső csodákra elöször nem is jut a figyelmünkből. Azután eszmélünk, hogy bár a háznak kétségtelenül egyik legvonzóbb attrakciója a különleges természeti környezet, érdemes sorba venni a belső tér értékeit is. Az egyes helyiségeket körbejárva megyőződhetünk arról, mennyire praktikus és lakható az épület. A látottak a ház és a táj egyfajta jól értelmezett „bioszintézisét” tárják elénk: a természet nagyvonalúsága és nyugalma észrevétlenülül árad szét a belső terekben is. Ez a kiegyensúlyozottság érezhető a háziakon is. A fiatal család láthatóan jól érzi magát ebben a környezetben, amelynek létrejöttében aktív részük van. Ráadásul ez már a második otthonuk, amit saját elképzeléseik alapján alakítottak ki. Most pedig már újabb építkezésen törik a fejüke, így elképzelhető, hogy hamarosan megint lépnek egyet. Az épület alaprajza egyszerű, jól áttekinthető. Tulajdonképpen két nagy egységből áll,egyik a közös együttléteket, a másik a magánszférárát szolgálja. A nappali itt valóban a napközbeni tartózkodás helye, amihez tágas konyha csatlakozik. A kevés, de nagyon praktikusan összeválogatott ülőbútor helyét úgy keresték ki, hogy azokból tökéletesen élvezhető legyen a panoráma, a táj. Aki itt van, az valójában a természetben van. A napszakok és az ídőjárás alakulása, a napkelte és a naplemente, az eső, vagy a hó, a kinti sötét, vagy a világos észrevétlenül beleépülnek a család életébe, hiszen a hatalmas üvegfelületek mögött minden természet-változás jól nyomon követhető. A lakás másik része a logikus rendszerbe szervezett „magánterület”. Ennek központja az a közlekedő folyosó, amely a nappalit és a kertet köti össze egymással. Erre „fűzték fel” a hálókat és a gyerekszobát, a vendégszobát és a dolgozót, valamint a tágas fürdőt. A háznak ezen az oldalán, a szobák előtt, a szakadék fölé épített terasz az év nagy részében csodálatos „kiegészítő” a belső terekhez.
