Forgalmas főutakhoz közeli, budai villa leválasztott lakásában találta meg otthonát Csaba, a régi kőlapokkal kereskedő Iamart Kft. tulajdonosa. Tudja, helyzete átmeneti, hiszen képtelen hosszú ideig egy helyben maradni. A mostani a tizenhatodik lakása, de innen is elvágyik.
Vadregényes rózsalugas, omladozó vakolatú, régi méltóságát még őrző épület kert felöli oldalán vezet az út Csaba emeleti lakásához. Két oldalról dézsába ültetett növények kísérik a lépcsőt, amely fent terasszá öblösödik. A korlátot a lakás új tulajdonosa a régi mintájára készíttette, a burkolatul szolgáló régi kőlapokat a fürdőszobából mentette ki. A régi kövekkel való találkozás tulajdonképpen sorsfordító volt a számára. Csaba korábban szívesen festett képeket, de az utóbbi időben kevés ideje jut a művészetekre. Computer-grafikusként szerzett nevet magának a szakmában, a belső terek kialakításával akkoriban csak kedvtelésből foglalkozott. A régi, természetes burkolólapok újrafelhasználása szinte észrevétlenül vált a hobbijából kenyérkeresetté. Csaba gyakran és szívesen látogat Dubrovnikba, Szarajevóba és a környékükre, mert szerinte Isztambul helyett ma már itt kell keresni a Kelet kapuját.
Útjai során szeretett bele az elbűvölő, színes-mintás kövekbe, amelyeket különböző lakásaiban itthon felhasznált. Munkáinak gyorsan híre ment, hamarosan már rendelték tőle, sőt, gyártania is kellett a régies járólapokat. Akkor alapított cége belsőépítészettel és lakberendezéssel is foglalkozik. Mestersége címereként Csaba szívesen mutatja be mostani otthonát. Előző tulajdonosa rá sem ismerne a fényűző villa leválasztott, azóta számtalan ésszerű átalakításon átesett lakására. Korábban a boltíves, kőkeretes bejárattól alig egy méterre volt az előszoba ajtaja. A helyiségek elosztása a mostanihoz hasonlított: a hallból egyik irányba a keskeny fürdő, a másikba pedig a konyha nyílt, a bejárattal szemközt az egyetlen szobába lehetett belépni. Azóta alaposan megnövekedett a fürdőszoba alapterülete, a keskeny belépő pedig tágas télikertté vált. Itt, az üveges verandán talált helyet az étkezőgarnitúra, és Csaba számtalan, mediterrán hangulatot keltő növénye. A konyhaajtón túlra áthelyezett szélfogó üvegfala és a szoba ajtaja között járható gardrób alakult ki, beépített szekrénnyel, egészalakos tükörrel. Az innen nyíló szoba nagy ablakokkal néz az előkertre, azon túl pedig az utcára. Ez a tévészoba és a dolgozó, a nappali és a háló egyben. Berendezése, a többi helyiségéhez hasonlóan, lassan alakult ki, hiszen Csabának fontos a tárgyakhoz fűződő személyes kötődés.
Minden új a lakásban, és lehetőség szerint mindent a régi mintájára állítottak helyre. Igaz, a parkettát hajópadlóra, a gázüzemű cserépkályhát pedig radiátoros cirkófűtésre váltotta, s ki kellett cserélnie a vezetékeket is, felszednie az összes burkolatot és lemaratnia az ajtók vastag – helyenként tízrétegű – olajfestékét. Természetes anyagokat, padlástéglát és követ használt a mázas kerámia helyett, a konyha pedig öntött műkőburkolatot kapott. Csaba maga tervezte a konyha mosógépet is rejtő bútorát, a fűtőtestet pedig Svájcból hozta.
Hasonló igényességgel alakította ki a fürdőszoba berendezését is. Élükre állított falapokkal, csak látványban szeparálta a kádat kiváltó, kényelmes méretű, épített zuhanyzót a fürdő terétől. Minden zugot praktikusan kihasznált polcokkal, szekrényekkel, épített pulttal. Kizárólag jó minőségű, formatervezett csaptelepeket és szerelvényeket válogatott, hogy ne kelljen gyakran cserélnie őket. A lepusztult állapotú lakás hangulata mellett valószínűleg az ablakok íve fogta meg Csaba fantáziáját a vásárláskor. A hátrányos adottságokat szépen korrigálta: hangszigetelő réteget húzott az utólagos, vékony elválasztó falak elé, az új fűtőtesteket pedig áttört, felnyitható takaróval építette körül. Napközben nem takarják függönyök az ablakokat, a villanyfényt pedig redőny és sötétítőfüggöny tartja bent.
A szoba berendezését alapvetően két stílus: az art deco és az egzotikus keleti uralja. A padlót, az ágyat és a mögötte lévő falat dús mintájú szőnyegek és textilek borítják, de maguk a bútorok modern vonalúak. A hívogatóan puha kanapén kívül fűzvesszőből font fotel és alacsony puffok szolgálnak ülésre. A világítótestek származási helye – a dísztárgyakéhoz hasonlóan – igen vegyes: a rizspapíros állólámpa keleti, a csillár pedig eredeti art deco. A kanapé és a dolgozósarok falait egy fiatal művész, Ruzics Csilla stilizált jazz-zenészeket ábrázoló, harsány munkái színesítik. Mindegyik bútoron és tárgyon érződik a tudatos válogatás és a személyes kötődés. Ez persze nem jelenti azt, hogy Csaba legközelebb is hasonló stílusban, velük veszi majd körül magát. Számára a lakberendezés éppen a változtatás szabadságát jelenti, hiszen egy-egy enteriőrt olyan darabokból állít össze, amelyek éppen akkor tetszenek neki. Az eredmény pedig biztosan nem lesz kétszer egyforma, mint ahogy a megrendelők sem azok, sőt saját maga sem különböző életszakaszaiban. Most éppen ilyen: art decos és keleties, modern és régies – és nagyon jó hangulatú.