Mindig érdekes, ha Magyarországon élő külföldi családoknál tehetünk látogatást, hiszen lakberendezési szokásaik, otthonteremtő szemléletük általában más, mint amit mi megszoktunk.
A bútorok összeválogatása, elhelyezésük módja, a színek és az anyagok, de még az egyes családtagokat “megillető” tágasabb alapterület sem csupán kedvezőbb anyagi lehetőségeiket tükrözi. Hosszú évtizedek alatt folyamatosan, megszakítás nélkül megőrzött lakberendezési hagyományokat, lassan változó szokásokat sugároznak ezek a szobák, amelyek egyaránt jellemzőek a lakók nemzeti hovatartozására, és természetesen magára a családra is. Mostani vendéglátóink, a háromgyermekes francia család már évek óta él a magyar fővárosban, ahol egy eredetileg régi építésű, de mára már alaposan átépített házat bérelnek. Az átépítés azonban sajnos, nem volt tekintettel a szép épület finom arányaira, és a belső átalakítás is figyelmen kívül az egykori atmoszférát. A lakók azonban szerencsére érzékenyebbnek bizonyultak, és legalább a berendezést igyekeztek némileg az épülethez igazítani. A házaspár családi, örökölt bútorai jelentik a legszebb és legjellegzetesebb darabokat, amelyek az egyes helyiségek, sőt, az egész ház hangulatát leginkább meghatározzák. A láthatóan nem hazai készítésű, méreteikben, arányaikban, díszítéseikben is különös bútordarabok sajátos világot képviselnek. A hajdani francia és német asztalosok készítette szekrények, komódok és székek – a melléjük válogatott új darabokkal együtt – kellemesen illeszkednek a régi-új ház miliőjéhez. – Hogyan választották ki a házat? – kérdezem a háziasszonyt. – Otthon, Franciaországban modern építésű – bár kertes – házban laktunk, itt azonban a ház idős kora jelentette a legfőbb vonzerőt. Nem ez az első alkalom, hogy idegen országban töltünk hosszabb időt; Angliában is több évet éltünk, és ott is egy ennél kisebb, de ugyancsak régi házban laktunk. – Bizonyára nem véletlen, hogy a szobák berendezése jól kiegészíti a házat. Ebben a legalább száz éves épületben szinte “otthon vannak” ezek a bútorok – jegyzem meg. – Bútoraink többségét a szüleinktől, nagyszüleinktől örököltük, és úgy gondoltuk, hogy így az épület korához, hangulatához igazodunk. Ezt a fajta berendezést melegnek, kényelmesnek érezzük, arról nem is beszélve, hogy ez akár örökre is szólhat – legalábbis ami a divat változásait illeti. Egy modernebb lakást nyilván másképpen, ha nem is a legmodernebb, de inkább mai darabokkal rendeztünk volna be. – Hogyan érzik magukat ebben a szülőhazájuktól meglehetősen különböző országban? – Nem annyira más világ ez, mint ahogy korábban gondoltuk. Igaz, a magyar falvakban nem szép kis faházakban laknak az emberek, mint ahogy azt mi hittük, de Budapest fekvése, sok gyönyörű épülete kellemes meglepetés volt a számunkra. Szerencsére ez a város kissé olyan, mint a nagyobb francia városok. Az emberek pedig általában barátságosabbak, mint otthon. – De egy bérelt ház csak ritkán jelenthet igazi otthont egy családnak… – Mi nem érezzük úgy, hogy csak bérlők vagyunk; talán mondhatom úgy is: otthon érezzük itt magunkat.
