A hagyományos, polgári otthonok atmoszféráját őrizték meg ennek a pesti, belvárosi bérházháznak a lakói. Természetes egyszerűséggel, kevés bútorral rendezkedtek be, és bár megbízott építészek tervezték számukra a konyhát és a fürdőt, a lakás mégis a család egyéni hangvételű otthona maradt.
A múlt század első évtizedeiben emelt ház ma is érvényes esztétikai értékeit találta vonzónak a lakás megvásárlásakor a fiatal házaspár. Az áttekinthető, logikus elrendezés, valamint a lakás nagysága ugyanakkor olyan életformát is kínált nekik, amely igényeiknek, életstílusuknak éppen megfelelt. Előző otthonukat már kinőtték, s a bútoruk is kevesebb volt annál, mint amennyi itt egyébként elfért volna. Beköltözés után azonban mégis úgy döntöttek, hogy egyelőre ne kerüljenek más darabok a lakásba. Azóta pedig megszokták, és most már meg is kívánják tartani a szobák levegősségét, áttekinthetőségét. Igaz, ehhez hozzájárult a két megbízott építész, Ivány Inke és Oliver Sales munkája is, akik a fürdő és a konyha kialakításakor az étkező falának áttörését javasolták. Ennek köszönhető, hogy a lakást átjárják a fények, egyik végéből szabadon átlátni a túlsó felébe.
44739-3122-4a-d00002F163d985cc586ab.jpg
– Mivel kevés a bútor, felértékelődött a kiegészítők szerepe – mondja a művészettörténész férj. – Egy drapéria, egy szőnyeg, egy falra helyezett alkotás most jóval hangsúlyosabb része a mindennapi életnek, mint korábban volt. A levegős berendezésnek és az áttört falaknak csupán egyetlen hátrányuk van: a tárolás megoldása, amihez igazi lelemény szükséges. A házaspárra nagy hatást gyakorolt a japán lakáskultúra, ezért jól tudják, hogy ez nem feltétlenül szekrények kérdése. A lakótérből leválasztottak bizonyos tereket, például a fürdőszobai közlekedő folyosó egyik falát, amelyet nyitott polcokkal, akasztókkal tárolónak használnak, s így a tágasság érzete sem veszett el. Az előszobában pedig az építészek tervezte két gardrób pótolja a szekrényeket; ráadásul egyik oldalukat könyvespolcokkal hasznosíthatták.
44740-3123-5a-d00002F17bf02561136bf.jpg
Az építészek nem a saját elképzeléseiket akarták megvalósítani, hanem a megbízók világához, életmódjához igyekeztek alkalmazkodni. Ezt megkönnyítette hasonló ízlésük és beleérzőképességük, amellyel az anyagkiválasztástól kezdve a beépített bútorok megtervezéséig a család szempontjait tartották szem előtt. Így találkozott az ízlésük a nemes, de nem kimondottan drága anyagok beépítésében is: az eredeti parketta és a fehér falak mellett a konyhabútor rétegelt lemezét és fémborítású fiókjait, a fürdő fehér üvegmozaikját, fából készült polcait a tulajdonosok kívánságára – s az építész-páros közös egyetértésével – választották ki. A konyha és a fürdőszoba kialakítása során nem a futó divatot követték, hanem az egyszerűségre törekedtek; arra, hogy a berendezés évek múlva is összhangot, minőséget jelentsen az itt lakóknak.
44741-3124-6a-d00002F183da8cb30941a.jpg
A tervezők könnyedségét, természetes logikáját mi sem jellemzi jobban, mint a konyhabútor tervezésének módja. Úgy gondolták, a bútoroknak, fiókoknak kézre kell esniük, egyszóval a háziasszonyhoz kell igazodniuk, ezért aztán egy vacsorára szóló meghívást választottak ahhoz, hogy pontosan megismerjék a szokásait: milyen jellegű ételeket főz, hogyan készíti elő a főzést, mennyi fűszert és milyen háztartási gépeket használ, mennyi helyet foglalnak el és milyenek az edényei és így tovább. A közösen elfogyasztott, finom vacsorának is köszönhető, hogy pontosan a helyükre kerültek a kellő méretű polcok, ott nyílnak a fiókok, ahol éppen szükségesek, és a helyhez, pontosabban használójukhoz illenek a bútorok.
