Rejtő-regénybe illően érdekes figura Zólyomi Zsolt. Egyaránt jól érzi magát kardigánjában és 18. századi, hímzett selyemmellényében, egy szörfdeszkán és egy laboratóriumban, Versailles-ban és harmincöt négyzetméteres otthonában.
Igaz, ez utóbbi bevallottan átmeneti állomás, hiszen az ő szakmájában sosem tudni, melyik kontinensre hívják a következő héten. Zsolt ugyanis Magyarország egyetlen, nemzetközi szinten is jegyzett parfümőre.
65567-83-1-d00004898bff59301cf10.jpg
65568-83-2-d0000489998473a2d8dec.jpg
65569-84-1-d0000489A08c10f307ab4.jpg
Amikor a fotózás időpontját egyeztetjük, határozottan közli, reggelente egyórás edzést tart, utána vár minket. Ezzel már fel is keltette a laikus tollnok érdeklődését: vajon hogyan tréningezik egy illatszakértő?
65570-84-2-d0000489B3b6e80b8ea2e.jpg
65571-84-3-d0000489Cc90aba27c06d.jpg
65572-84-4-d0000489D14acde62315a.jpg
– Az orrom a munkaeszközöm, edzésként illatmintákat azonosítok – mutatja Zsolt az asztalán sorakozó papírszeletkéket. – Van köztük friss, de némelyikre több hete fújtam a számomra azóta is jól felismerhető összetevőket. A mai ember egyébként nincs ráutalva arra, hogy illata alapján azonosítson dolgokat, csukott szemmel például a legtöbben összekeverik a narancsot és a mandarint. – A sajtó képviselőit a közelmúltban éppen egy narancslikőr bemutatásával kápráztattad el. Akkor, mint összetevőét, a füstölt tölgyfa illatát is megszagoltattad. – Az illatok világa félig-meddig ismeretlen, elfeledett. Nem is hinnénk, hogy mennyi érzet kapcsolódik az illatokhoz. A parfümőr iskolát Franciaországban végeztem, ott idősek otthonában is tartottam bemutatót. Érdekes volt megfigyelni, milyen erős emlékeket idézett fel egy-egy minta. – Hogy kerül egy magyar fiú ebbe a neves elitiskolába, ahonnan évente csak néhány, magasan képzett parfümőr kerül ki? – Adottság, tudás és persze szerencse kellett hozzá. Szüleim munkája miatt Észak-Afrikában nőttem fel, azóta sok helyen megfordultam már a világban. Talán a változatos, ingergazdag környezet is az oka, hogy már kisgyerek korom óta foglalkoztattak az illatok, mindig mindent megszagoltam. Több kitérő után, nehezen találtam rá erre a szakmára. Nekem való, kreatív munka, nincs fix munkaidő és főnök, és sosem tudom, hova hívnak legközelebb. Ezért is ilyen átmeneti az otthonom, valójában bőröndökből élek. – Fontos számodra a környezet, ahol élsz?
65577-84-8-d0000489Ee699bf1d2fa2.jpg
– Kint egy versailles-i kastélyban laktam, előtte Pesten, a Ferenciek terén. Nem a környezet határozza meg, jól érzem-e magam valahol. Bár van egy vágyam: mediterrán fickó vagyok, szívem szerint a francia Riviérán élnék. Ezt a lakást a budai Vár tövében két éve találta az akkori barátnőm. Nekem főleg a jó megközelíthetősége tetszett, gyalog elérhető a metró, sőt, a vonat is. Mégis csönd van, ablakaim egy lépcsőre néznek, az utcában nincs autóforgalom. Ha felkérnek egy illat megkomponálására, sokszor hónapokra elutazom, ilyenkor barátoknak adom át a lakást. Szerencsés adottsága, hogy a vécé és a kamra fölött van egy galéria, ahová ilyenkor fölhordhatom a személyes holmimat. – Szerencsétlen adottság viszont, hogy a hat helyiséget harmincöt négyzetméterre zsúfolták be.
65576-84-7-d0000489F6baaebdae1b2.jpg
– Eredetileg ez volt a házmesterlakás, vagyis kialakításakor nem a kényelemre törekedtek. A fürdőszoba például a szobából nyílik, az előszobában pedig még egyetlen ember is csak óvatosan tud kabátot, cipőt húzni. A méretek miatt viszont csupán akkor lenne lehetőség nagyobb átalakításokra, ha megvenném a szomszéd lakást is. Ezen egyébként már gondolkodtam, ott be tudnék rendezni egy saját laboratóriumot is. – Milyen állapotok vártak, mielőtt beköltöztél? Volt szükség felújításra? – A várkerület sajátossága, hogy alulról nedvesedett a fal, ezért hideg és nyirkos volt a levegő. Átszellőztetett szigetelést készíttettem, ablakot cseréltem. A konyhai, ívelt ablakkal nem volt könnyű dolgom, nagyon sok asztalos elutasított. A falakat viszont magam festettem, jó mókának találtam a színek kiválogatását. A viszonylag kicsi és sötét helyiségek egymáshoz is jól illő, világos falszíneket kaptak, ezek passzolnak a semleges, inkább modern stílusú berendezéshez.
65574-84-6-d000048A0b8781758b111.jpg
65573-82-d000048A1e6370d628de2.jpg
Ekkora térbe szerintem az egyszerű, alacsony bútorok valók. Édesanyám a skandináv irányzat elkötelezettje, előfordult már, hogy tőle is kaptam bútort. Meg is lepődött legutóbbi beruházásomon, szerinte ugyanis a konyhámba egyáltalán nem illik a régiségboltban fellelt szalongarnitúra. Nekem viszont a kedvencem a kecses, aranyozott váz, az eredeti, púderszín kárpit. Ha majd egyszer parfümériát nyitok, csakis hasonló, barokk és rokokó bútorokkal fogom berendezni. A luxus-szépségipar, amiben dolgozom, erről szól: a külsőségről, a túlzásokról. – És mennyire kell adnia egy parfümőrnek a külsőségekre? – Ha a hímzett selyemmellényemre gondolsz, az egy muzeális darab, egy 18. századi francia nemesé volt. Szívesen viselem, de jól érzem magam farmerban és pulóverben is. A pipát sem csak a látszat kedvéért szorongatom, bár itthon nem használom, mert hónapokra tönkretenné a levegőt. Leginkább a konyhám nevezhető külsőségnek, főzni egyáltalán nem szoktam. A könyveim nem dekorációs kellékek, sokat és sokfélét olvasok. Érdekes kutatásokat folytattam az egykor legendás hírű magyar parfümök történetéről, a témában kiállítást is rendeztem. Dísznek is beillő tárgyaim a történelmi parfümösüvegek, némelyik még eredeti illatot is őriz. Szagolgatásuk tökéletes levezetés egy fárasztó edzés után.
65575-84-5-d000048A2ad1513bc9d22.jpg
65578-84-9-d000048A3743b54d8838b.jpg
