Ha felnőnek a gyerekek, és elhagyják a családi fészket, a szülők váltani kényszerülnek. Az efféle változás lehet ésszerű és tudatos, melynek során a szülők környezete szinte megfiatalodik. Riportunkban egy ilyen átalakulásról számolunk be.
Megelégelve a többszintes, nagy alapterületű családi házzal járó kényelmetlenségeket, vendéglátóink úgy döntöttek, hogy addigi lakóhelyük környéken olyan telket keresnek, amelyre egyszintes, a gyerekek kiröppenése után sem túlméretezett alapterületű házat építhetnek. S ha már váltanak, akkor legyen ez a váltás teljes körű. Olyannyira, hogy a korábbi, főként antik bútorokkal berendezett otthonuk helyett most a frissebb, fiatalosabb, a minimálhoz közelálló stílust részesítették előnyben. Igaz, a Fábry Zoltán építész által tervezett, egyszerű tömegű házhoz más világ nem is igazán illene. A háziak legnagyobb megelégedésére az Arkitektor iroda két belsőépítész munkatársa, Kiss Miklós és Kogan-Szabó Sándor ezt remekül meg is oldotta. Írásunkban ők ismertetik a szokványostól szellemesen eltérő téralakítás és berendezés koncepcióját.
– A kellemes lejtésű, csendes, hegyoldali telken lévő házban praktikus szempontból az összes funkció egy szinten maradt, kivéve a tárolót és a rekreációs teret, amelyek a pinceszintre kerültek. Az épület fekvése és tömegkialakítása olyan, hogy a különböző funkciók a lehető legideálisabb tájolást kapják, és a „geometrikus” patkóforma révén szinte tökéletesen szeparálódnak egymástól a privát és a „nyilvános” részek. Ezt a szeparációt mi tovább erősítettünk a közlekedő terek minimálisra csökkentésével.
A lakás magvát képező „nyilvános” zónában úgy egyesítettük a konyha-étkező-nappali funkciót, hogy a nappalit vizuálisan mégiscsak elválasztottuk, ám egyúttal össze is kötöttük a konyha-étkező terével, részben a burkolatváltással, illetve a funkciók határán elhelyezett térelemmel. A „nyilvános” zóna központi eleme lett a térbe állított, áttört falpillér, amelyet a nappali és az étkező vizuális elválasztása mellett más funkcióval is fölruháztunk. Ennek a félig épített, félig bútor térelemnek a nappali felőli oldalában helyeztük el a szórakoztató elektronikát, az étkező felől pedig a tálaló és bárszekrény szerepét kapta. S hogy mindhárom funkció közvetlen kertkapcsolatot nyerjen, a duplaszárnyú tolóajtókkal a térelem magasságában teremtettünk kapcsolatot az átrium jellegű terasz felé.
A viszonylag nagy alapterületű hálószobában is hasonló elvet érvényesítettünk. A hálóval egy térbe tereltük a gardróbszobát, s a két funkciót a térbe állított ágy fejrészének jelentős méretbeli hangsúlyozásával választottuk csak el. Így elértük, hogy a két funkciót egyesítő tér kellemesen tágas maradt. Hasonló megfontolások alapján terveztünk dobozszerűen beillesztett, furnérozott burkolatú vendégmosdót és gardróbszekrényt az előtérbe. A mosdó külső megjelenésének szempontjából fontosnak tartottuk, hogy az ajtó itt se legyen hagyományos, azaz tokszerkezetű, hanem belesimul a furnérozott burkolatba, s mintegy annak részeként jelenik meg. Kívülről nézve inkább egy beillesztett, önálló szekrényszerű elemnek tűnik, és nem a térből fallal leválasztott mosdónak.
A különböző funkciójú terek egységesítését szolgálandó – megteremtve a korszerű, funkcionális alapokat – egyedi tervezésű, belsőépítészeti elemeket, szekrényeket, polcokat, paneleket használtunk. A visszafogott, geometrikus formákkal, valamint az azonos anyaghasználattal és színvilággal pedig az egységes esztétikai megjelenésre, élményre törekedtünk. Mindemellett a terek formálásakor azt is szem előtt tartottuk, hogy a megrendelők a maguk ízlése szerint is alakíthassák a későbbiekben. A meglehetősen szigorú formavilágú elemeknek izgalmas ellenpontja lett például az előző lakásból áthozott, faragott, kárpitozott fotel a nappaliban, vagy a vele rokon antik facsillár az étkezőben. A terek differenciálásánál meghatározó szerepet szántunk a nappali falba süllyesztett könyvespolcának is. Ezzel az elemmel választottuk el ugyanis a nappali és a privát (háló és fürdő) zónát. Az átjárás itt sem hagyományos ajtóval történik, hanem szándékosan, az előtérbeli „mosdóbútoréhoz” hasonlóan, szintén bútor minőséget kapott. Vagyis a polcrendszer teljes magasságát átfogó tolóajtó a könyvespolcok előtt fut, mintha egy látszólag véletlenszerűen mozgatható panel lenne. A látogató nem is sejti, hogy a könyvespolc „panelja” mögött folytatódnak a különböző funkcióval fölruházott terek.
A téralakításban nagyon fontos szerepet adtunk az indirekt, direkt világításnak, és a falba süllyesztett, sorolt lámpatestekkel többféle hangulat megteremtését értük el. A szigorú formavilágot a meleg tónusú, furnérozott frontfelületekkel és falszínekkel oldottuk.