A nagy boldogan birtokba vett ház első látásra igencsak megfelelt a háromtagú család igényeinek. Az ablakokból eléjük táruló panoráma, Szentendre látképe, az épület tágas terei, a szobák száma mind-mind pozitívan befolyásolták a nagy elhatározást, ami végül az örömteli beköltözéshez vezetett.
Az első viharfelhők akkor kezdtek gyülekezni, amikor lassan kiderült mindaz, ami „birtokon kívül” elkerülte a figyelmüket: új otthonuk beosztása, karaktere valójában távol áll saját életvitelüktől. A mindennapi mozdulatok állandóan akadályba ütköztek, egyes szobák szűknek bizonyultak, más helyiségek kongtak az ürességtől. A csöppnyi konyhába száműzve rosszul érezte magát a háziasszony, a cső alakú előszobába beszorultak a vendégek, a tetőtér kihasználatlanul tátongott felettük és a pincelejáró szó szerint útba esett…
Az elégedetlenség akkor csapott át pánikba, amikor kiderült a tény: az említett hiányosságokon a helyszínre hívott lakberendező sem tud segíteni, mert a bútorokkal, textilekkel, színekkel való térrendezés kevésnek bizonyult a szerkezeti hibák ellensúlyozására. A sikertelenség miatt talán tovább is adtak volna nagy szomorúan a házon, ha Gabriella, a ház asszonya nem veszi kézbe az irányítást, és nem kezd állhatatos kutatómunkába a cél érdekében. Tapasztalt nő lévén – aki pontosan ismeri a hírek születési körülményeit és a nők közti információ-terjedés sebességét – legelőször a fodrásznál ülve mesélt privát gondjaikról. Az eredmény nem váratott sokat magára, hisz’ hajszobrászhoz nem csak a frizura miatt, de a kiválóan informált társaságért is jár az ember.
És mivel a bura alatt ugyanúgy ülnek háztulajdonosok és építészek is, a dauervíz gőzében lényegében már el is kezdődhetett a tervezés. Cserny Katalin belsőépítész már az első látogatásnál felvázolta az átalakítás várható részleteit a kissé riadt megrendelőknek. Munkatársával, Ottlik Györggyel – pontról pontra átbeszélve a család szokásait és a lakással szemben támasztott elvárásokat – vázlatok sorát tették le javaslataik illusztrálásaként. S bár az egész épületet érintő változások már jó előre felzaklatták a ház urát, a kreatív megoldásokra hajló feleség jóvoltából hamarosan mégiscsak konkrét tervekké alakulhattak az elképzelések. A nagyjából öt hónapot felölelő munkálatok nyomán lassan elnyerte az épület azt a tetszetős külső és praktikus belső arculatot, amit a megrendelők titkon elképzeltek maguknak.
A használhatatlan, aprócska francia erkélyből harminc négyzetméternyi teraszt alakítottak ki a tervezők, amely nem csak a nappali természetes bővítménye lett, de megszépíti az egész ház homlokzati képét. A ligetszerű, talpfákkal lépcsőzetesre kialakított kertből ide lép fel a látogató, ahonnan a bejárat irányába indulva az egész házat körbe járhatja, ugyanakkor az üvegtáblákon keresztül a nappaliba is betekintést nyerhet. A hármas ritmusú, óriási nyílászárókat Szabó Zsuzsi textildesigner egyedi függönyei díszítik, szokatlan magasságban elhelyezett karnisokról a földig omolva. Ezek a magasra emelt római rolók és sötétítők hivatottak kompenzálni az ablakok méretéből és a kivételes belmagasságból adódó különbséget. Mert a ház sava-borsa ez a közel hétméteres magasság, s azt „betöltő” faburkolat és gerendázat az átalakítás során natúrból fehér színűre változott, így optikailag egységesebb, tágasabb térré alakult a nappali-étkező. A korábban kihasználatlanul álló galériaszint a belsőépítészek tervei alapján most jól szeparált vendég- és könyvtárszoba lett, dolgozósarokkal, újonnan kialakított fürdőszobával. Ugyanakkor egyedi bútoraival, fehér korlátjával a földszinti tér szerves részévé vált.
Az impozáns tér változatos architektonikus elemekkel – új falsíkokkal, kandallóval – nyerte el jelenlegi arculatát, befogadva a testes régi bútordarabokat és a legmodernebb hifi-berendezéseket. A magas falfelületeket megosztó gipszkarton-tagolások, a pincelejárót leválasztó polcos parapetfal, az ízlésesen elhelyezett képernyő a legjobbat hozta ki a nagyméretű közösségi helyiségből. A nagy alapterület ellenére megmaradt az otthonos, intim hangulat, ugyanakkor a mindennapi szokások, a kényelmi szempontok is maximálisan érvényesülnek. Mert milyen jó dolog is, ha mosogatás közben beszélgetni lehet a kanapén ülő vendégekkel, vagy az étkezőasztalnál vacsorázva a nappali tévéjén híradót is nézhet a családfő.
Az alapvetően polgári stílusú berendezést, a családi örökségből származó bútorokat csipetnyi egzotikus elemek – kilimszőnyegek, tömörfa kisbútorok – gazdagítják. A Venczlik György asztalosmester által kivitelezett, modern vonalú, geometrikus elemekkel díszített, egyedi juharfa konyhabútor kifejezetten jót tesz a múltba révedő antik étkezőnek, csakúgy, mint az elegáns, egyszerre tradicionális és modern süttői mészkőből készült kandalló. S mivel a jó belsőépítész – igényes megrendelők esetében – saját terveihez egy csapatnyi iparművészt is hoz magával, így a ház majd minden szegletében akad egy-egy kizárólag a helyszínre szánt alkotás. A nappali századfordulós bútoraihoz készült ólomüveg-lámpák Saás Petra üvegtervező munkái, a lépcsőház art decós hangulatú vaskorlátját Mitter Imre ötvösművész kivitelezte. A hálószoba egyedi szekrényeinek textil-ajtóbetéteit Szabó Zsuzsi jegyzi, a fürdőszoba antik bútorait Venczlik György restaurálta. A mesterembereket, a kivitelezőket, a művész-kollégákat koordináló belsőépítészek – Ottlik György és Cserny Katalin – ezúttal egy késznek vélt otthonban vállalkoztak arra, ami talán az egyik legnehezebb feladat: tervekbe önteni a megrendelők vágyait, megtalálni a ház elveszett stílusát.