Ha társasházban élünk, otthonunk nyugalmának záloga a szomszédokkal való békés együttélés. Ezzel a követelménnyel talán a vonatkozó jogi szabályozás pontos ismerete nélkül is tisztában vagyunk, mindig akadnak azonban olyan lakók, akik életmódjukkal, különféle zajos tevékenységeikkel folyamatosan megsértik szomszédjaik azon alapvető jogát, hogy lakásukat zavartalanul használhassák.
Lakásunk használata során valamennyien köteles vagyunk tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédjainkat szükségtelenül zavarnánk, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetnénk. A Polgári Törvénykönyvnek ebből az általános szabályából kell kiindulni akkor is, amikor a szomszédból áthallatszó zajforrások, így különösen a kora reggeli falfúrások, vízcsobogás, gyerekordítás, szekrénytologatás és egyéb hangoskodások tolerálhatósága tárgyában kell döntenünk. Talán nyilvánvaló, hogy valamilyen mértékben a normális életvitelünkkel (hazaérkezés, takarítás, zuhanyzás stb.) is zavarhatjuk szomszédjaink nyugalmát, a lényeg ezért mindig a szükséges és szükségtelen zavarás elhatárolásán van. Ha késő este érkezünk haza, a garázskapu becsukódása valószínűleg kellemetlenséget okoz az álmából erre felriadó földszinti lakónak, ezzel a zavarással azonban kénytelen lesz együtt élni. Ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett azonban a bíróság, amikor az egyik lakó az udvarában olyan szélrózsát szerelt fel, amely a szél hatására úgy lendült forgásba, hogy a szerkezethez erősített vaspálca egy fémgömbhöz ütődve csengő hangot adott. Azzal, hogy a szerkezet hangja a többi lakó lakásában is hallható volt, az „alkotó” nyilvánvalóan megsértette a szomszédjogi szabályokat. Napjaink gyakorlatából merítve természetesen életszerűbb példák a késő estébe nyúló mulatozások, a zajos barkácsolás, az éjszakai porszívózás, vagy a hangos zenehallgatás. A fenti konfliktusforrások megelőzésének hatásos eszköze lehet a társasházi lakóépületek házirendje, amelynek részletes szabályait a társasházak szervezeti-működési szabályzatában kell rögzíteni. A házirendben a lakóközösségnek lehetősége van megállapítani a külön tulajdonban lévő lakásokon belüli építési-szerelési munka és más zajos tevékenység végzésének szabályait, aminek alapján a lakók érvényt tudnak szerezni a saját nyugalmuknak. Abban az esetben ugyanis, ha valamelyik tulajdonostársunk a házirendben foglaltakkal ellentétes tevékenységét felszólításunk ellenére sem szüntetné meg, a közös képviselő a hatóság eljárását is kezdeményezheti. A harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal is sújtható csendháborítás megállapításának feltétele, hogy az indokolatlan és megengedettnél nagyobb zajt okozó magatartás alkalmas legyen arra, hogy a nyugalmunkat zavarja. Abban az esetben, ha a lakásunk használatát zavaró szomszédokkal a hangoskodások megszüntetéséről nem sikerül békés úton megegyezni, lehetőségünk van a birtokvédelem eszközeinek az igénybevételére is. Az állami (közhatalmi) eszközökkel való birtokvédelem első útja a közigazgatási út, ami a bírói út igénybevételét nemcsak időben, de jogilag is megelőzi. Főszabály szerint tehát, ha a hangoskodás, vagy egyéb zaj a lakásunk használatát zavarja, úgy egy éven belül először a jegyzőhöz kell fordulnunk birtokvédelemért, és ennek keretében kérhetjük a zavarás, hangoskodás megszüntetését, illetve a birtoksértő eltiltását a további zavaró tevékenységtől. A jegyző az eljárás során jogkérdésben – így a szomszédjogi igényekről – nem dönthet. A jegyző – határozatával – a birtoksértőt eltiltja a zavaró magatartásától, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy a birtokos nem volt jogosult a birtoklásra, vagy a zavarást tűrni volt köteles. A határozatot annak meghozatalától számított három napon belül végre kell hajtani, még akkor is, ha bármely érdekelt fél a bíróság előtt keresetet indított. A határozat ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs helye, de annak megváltoztatását bármelyik fél 15 napon belül kérheti a bíróságtól. A birtokvita három esetben kerülhet bíróság elé. Egyrészt, ha a jegyző határozatát sérelmesnek tartó fél – a fentiek szerint – a határozat megváltoztatását kéri, másrészt a zavarás megszüntetése egy év eltelte után már csak közvetlenül a bíróságtól kérhető, illetve harmadik esetben, ha a konkrét ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás, és ezért közvetlenül a bírósághoz kell fordulnunk. A birtokperekben a bíróság már nemcsak az eredeti birtokállapot tényei alapján dönt, hanem jogkérdést is vizsgál, és a szomszédjog szabályai szerint dönt arról, hogy a kifogásolt magatartásra szomszédunk jogosult volt-e, illetőleg, hogy azt kötelesek lettünk volna-e eltűrni.
