A külföldi ingatlanvásárlásról szinte valamennyiünknek egy saját tengerparti nyaralóban eltöltött luxus-vakáció jut az eszébe. Sokak számára azonban mindez egy jó hozamú és biztos befektetés is, amelynek jogszabályi feltételei mára teljes körűen biztosítottak.
A magyar állampolgároknak 1996 óta van lehetőségük arra, hogy külföldön ingatlant vásároljanak. A vásárláshoz, illetve a külföldön történő építkezéshez kezdetben még a Magyar Nemzeti Bank engedélyére volt szükség, az 1998-as devizaliberalizáció nyomán azonban az engedélyezési kötelezettség megszűnt, és elegendő volt utólagosan bejelenteni az MNB-nek, ha valaki külföldön ingatlanhoz jutott. A devizakorlátozások teljes körű megszüntetésére 2002. január 1-jén került sor, ettől az időponttól kezdve hazánk állampolgárai mindenfajta megkötés nélkül, szabadon szerezhetnek ingatlant bárhol a világban. Természetesen a hazai devizaliberalizáció csupán az érem egyik oldala, a korlátozás nélküli vásárláshoz a külföldi államok megfelelő hozzáállása is szükséges. Speciális korlátozásokra tulajdonképpen minden országban számítani lehet. Több állam tiltja hadilétesítmények közelében, vagy természetvédelmi területeken az ingatlanvásárlást, az illetékes hatóságok pedig a tengerparton gyakran nem adnak ki építési engedélyt. Előfordulhat az is, hogy egyes települések határoznak meg vásárlási korlátozásokat, például Ausztriában bizonyos falvak és városok csak akkor engedélyezik az inga A külföldi ingatlanok vásárlását érintő szabályozásban uniós csatlakozásunk tulajdonképpen semmilyen változást nem hozott. A magyar állampolgárok változatlan feltételekkel vásárolhatnak ingatlant azokban a nem uniós országokban, amelyekkel eddig is volt viszonossági megállapodásunk (például Horvátország). Az EU-n belül a tagállamok állampolgárai között az ingatlanvásárlás tekintetében különbséget tenni természetesen nem lehet, azonban az ingatlanvásárlás szabadsága továbbra sem érvényesül azokban a tagországokban, amelyek a csatlakozásukkor ingatlanügyekben átmeneti időszakra korlátozást harcoltak ki maguknak (például Ausztria). Csatlakozásunk gyakorlati jelentősége mégis talán abban mérhető, hogy az uniós tagság jelentette tekintély az Unión kívüli országokban is megkönnyítheti az esetleges engedélyezési eljárásokat, csökkenhetnek az adminisztrációs terhek, javulhatnak a hitellehetőségek, egyszerűbben juthatnak a magyarok külföldi kölcsönökhöz. Noha a külföldi ingatlanvásárlás lehetővé válása óta még egy évtized sem telt el, néhány tapasztalat mára már levonható. A kezdeti időszakban a magyarok szinte kizárólag befektetési céllal, elsősorban az Egyesült Államokban és Spanyolországban kerestek tengerparti üdülőingatlanokat. Hamarosan azonban a befektetőkön kívül megjelentek a saját használatra vásárlók is. A tapasztalatok persze azt mutatják, hogy akik saját családi üdülésére vásároltak külföldi ingatlant, azok sem zárkóznak el annak hasznosítása, bérbeadása elől. Az erre szakosodott cégek ma már a bevétel bizonyos százalékáért mindent elintéznek a tulajdonosok helyett, s ha a lakást hitelre vettük, a várható bevétel fedezheti a kiadásokat és a törlesztőrészleteket. A saját célra történő ingatlanvásárlások megváltoztatták a célországok körét is. Egyre keresettebbek lettek a Magyarországhoz közelebbi, egyszerűbben megközelíthető országok, így különösen Horvátország és Ausztria. A külföldi ingatlanok kiválasztásában az ár, a távolság, illetve a rendelkezésre álló hitelkonstrukciók mellett fontos szerepet játszik az is, hogy az adott ország nemzeti szabályozása milyen feltételekhez köti a külföldiek ingatlanvásárlását. Szemben az Egyesült Államokkal és Spanyolországgal, ahol tulajdonképpen bármely ingatlan szabadon megvásárolható, nem árt az óvatosság a horvátországi, vagy éppen az osztrák ingatlanokkal kapcsolatban. Horvátországban a külföldiek csak a külügyminisztérium engedélyével vehetnek ingatlant, az engedélyeztetési eljárás pedig akár egy évet is igénybe vehet. Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy önmagában egy magyar ügyvéd előtt megkötött adásvételi szerződés nem elegendő a tulajdonszerzéshez, mivel az elkészített szerződés horvát közjegyző hitelesítése nélkül nem alkalmas a telekkönyvi bejegyzésre. Legegyszerűbb megoldás ezért egy horvát ügyvédi háttérre támaszkodó magyar ingatlanirodát felkeresni, amely segítséget tud nyújtani mind az ingatlan tulajdoni helyzetének ellenőrzésében, mind a szerződéskötésben, az engedélyeztetésben és az ingatlan-nyilvántartási eljárásban. Ma már közel húsz, a külföldi ingatlanok forgalmazására specializálódott cég áll a magyar vásárlók rendelkezésére. Jelentőségük felbecsülhetetlen, hiszen a külföldi ingatlanvásárlás a helyismeret hiányára, a távolságra és az eltérő jogrendszerre való tekintettel számos veszélyt rejthet magában. Ezek az ingatlanforgalmazó cégek ma már – igény szerint – a teljes ügyintézés terhét leveszik a vállunkról: elvégzik az igényeknek megfelelő ingatlan felkutatását, megszervezik a kiutazást, magyar nyelvű tolmács biztosításával, helyi ügyvéd és közjegyző megkeresésével lebonyolítják a szerződéskötést, segítséget nyújtanak a bankszámlanyitásban és a hitel-ügyintézésben. Tevékenységük gyakran az ingatlan megvásárlását követő feladatok intézésére is kiterjed: erre specializált cégek, vagy saját képviselőik útján gondoskodnak az ingatlan-biztosítás megkötéséről, a közművek átíratásáról, valamint az ingatlan folyamatos gondozásáról és ellenőrzéséről. Külföldi partnereik segítségével biztosítják ingatlanunk bérbeadását, és ha úgy adódik, segítséget nyújtanak annak továbbértékesítésében is.
