A haszonélvezeti jog talán mindenki számára ismerős fogalom, tényleges tartalmával és a vele együtt járó korlátozásokkal azonban a leggyakrabban csak akkor szembesülünk, amikor a haszonélvezettel terhelt ingatlanunk értékesítésének a lehetőségét kezdjük elemezgetni, vagy éppen lakásunk használatával kapcsolatban alakulnak ki családon belüli bonyodalmak.
A haszonélvezet fogalmát a törvény olyan jogviszonyként határozza meg, amely alapján a haszonélvező a más személy tulajdonában álló dolgot (ingatlant, vagy akár ingóságot) birtokában tarthatja, használhatja, és hasznait szedheti, de a jogviszony megszűnése után köteles azt állagsérelem nélkül visszaadni. Az ingatlan tulajdonosának a rendelkezési jogosultsága ilyen esetben tulajdonképpen arra korlátozódik, hogy a haszonélvezettel terhelt ingatlanját eladhassa, a haszonélvezet azonban ilyen esetben is fennmarad, és az új vevő hasonlóképpen köteles lesz lemondani annak birtoklásáról és használatáról. A haszonélvezeti jog tipikusan szerződés alapján, vagy jogszabály, esetleg hatósági rendelkezés alapján keletkezik. A jogszabályon alapuló haszonélvezet leggyakoribb esete, amikor az elhalálozott házaspár túlélő tagja a törvény alapján (özvegyi jogon) gyakorolhat haszonélvezetet a hagyaték azon része felett, amelynek tulajdonát nem ő örökölte. Az ilyen, jogszabályon alapuló haszonélvezeti jog telekkönyvön kívül keletkezik, szemben a szerződéssel alapított haszonélvezettel, amely keletkezéséhez annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése is szükséges. A gyakorlatban haszonélvezeti jogot rendszerint az ingatlanok tulajdonjogának az átruházásával kapcsolatban hoznak létre. Ennek két alapvető formája van: egyrészt amikor az ingatlanát értékesítő tulajdonos tartja fenn magának a haszonélvezet jogát, másik esetben amikor az ingatlan vevője enged egy harmadik személy részére haszonélvezetet. Utóbbi eset jól ismert példája, amikor ténylegesen a szülők vásárolnak gyermekük nevére ingatlant, de mivel azon bizonyos ellenőrzést szeretnének gyakorolni, kikötik maguknak a haszonélvezet jogát. Az ingatlan tulajdonosának természetesen bármikor lehetősége van olyan szerződést kötni, amellyel ingatlanának tulajdonjogát ugyan nem ruházza át, de azon haszonélvezeti jogot enged más javára. Az ilyen, haszonélvezeti jogot alapító utólagos szerződéskötések gyakorlati jelentősége figyelhető meg akkor, ha például a lakást a szülők építették vagy vásárolták gyermekük javára, ám azt úgy íratták a gyermek nevére, hogy elfelejtették a saját haszonélvezeti jogukat kikötni, és azt utólag kívánják szerződéskötéssel pótolni. A haszonélvezeti jog alapítása történhet ellenérték fejében, vagy akár ingyenesen is. Mivel azonban a haszonélvezet vagyoni értékkel bíró jog, ezért ha tehermentes ingatlant akarunk vásárolni, akkor a szerződésben feltétlenül ki kell kötni, hogy az általunk fizetett vételár fejében a haszonélvező minden további ellenszolgáltatás nélkül lemond haszonélvezeti jogáról és hozzájárul e jogának az ingatlan-nyilvántartásból való törléséhez is. Ha a lemondás ingyenesen történik, akkor a szerződésnek ezt is tartalmaznia kell. Szemben a haszonélvezeti jog alapításával, annak gyakorlása mindig ingyenes, azaz a haszonélvező az ingatlan használatáért nem köteles ellenszolgáltatást fizetni. Ennek fejében azonban a törvény szigorú szabályokat ír elő a teherviselés tekintetében. Kötelessége a haszonélvezőnek, hogy az ingatlant karbantartsa és a rendeltetésének megfelelően használja. Ő viseli a fenntartással járó terheket (például festés, épületgépészeti berendezések javítása), ez azonban nem terjed ki a rendkívüli javítások költségeire (például szükség esetén a tetőszerkezet cseréjére). Fontos hangsúlyozni, hogy a haszonélvezeti jog mindig korlátozott időre szól, és legfeljebb a haszonélvező élete végéig állhat fenn. Ha az időtartamot korlátozni kívánjuk, azt a haszonélvezetet létrehozó szerződésben kell megtennünk. A haszonélvező a haszonélvezeti jogát tehát nem adhatja el, és arról nem végrendelkezhet. Nincs akadálya persze annak, hogy a haszonélvező a haszonélvezeti jogának a gyakorlását átengedje másnak (például a lakást bérbe adja). Ellenérték fejében azonban erre csak akkor van lehetősége, ha a tulajdonos – azonos feltételekkel – az ingatlan használatára nem tart igényt, mivel ilyenkor a haszonélvezőnek magával a tulajdonossal kell a bérleti szerződést megkötnie. A haszonélvezet megszűnésének két alapesete, ha a haszonélvező meghal, illetve ha a haszonélvezetről lemond. A haszonélvezetet létrehozó szerződésben természetesen további feltételtől, vagy valamely időtartam elteltétől is függővé tehetjük annak megszűnését. Nem árt tudni végezetül, hogy a jogszabályon alapuló özvegyi haszonélvezeti jog esetében a megszűnés speciális törvényi feltétele, ha a túlélő házastárs később újabb házasságot köt.
