Húsvétváró – ünnepváró

A pogány időkben az új év kezdetét is tavasszal ünnepelték (az asztrológiai újév máig március 21-ére esik), az emberek ilyenkor a Nap, az élet jelképével: tojással ajándékozták meg egymást. A keresztény vallásban a húsvét a megváltó Jézus Krisztus föltámadásának ünnepe lett, amit étel- és tojásszenteléssel, passiójátékkal, körmenettel köszöntenek. A pogány és keresztény eredetű népszokások az idők folyamán összeötvöződtek, s már csak néhány esetben lehet megkülönböztetni őket. Ki gondolná, hogy pogány eredetű a húsvét előtti nagytakarítás, ami a későbbiekben ahhoz a hiedelemhez kötődött, hogy amelyik házban és portán húsvétra nem ragyogott minden a tisztaságtól, ott egész évben rendetlenségre számíthatnak. A negyven napos böjt viszont Jézus Krisztus böjtölését idézi, bár népünk életében gyakorlati okai is voltak. Az ősszel felhalmozott élelem tavaszra rendszerint megfogyatkozott, s igen takarékosan kellett bánni vele, hogy kitartson az új termésig. Ezért a nagyböjtben napjában csak egy étkezés dukált: többnyire bab, borsó, lencse, néhanapján hal kerülhetett az asztalra, a zsír és a hús tilos volt. Manapság már csak kevesen tartják húshagyó keddtől a negyvennapos szigorú böjtöt, de nagypénteken még mindig sokan tartózkodnak a húsevéstől és a jóllakástól, azok is, ha egyébként nem vallásosak. A hagyományos húsvéti sonkát nagyszombaton, a körmenet után illett megkezdeni, mellé főtt tojás, reszelt torma, újhagyma és foszlós kalács jár. A locsolókat is ezzel, illetve hímes tojással kínálták húsvéthétfőn. Régen tiszta kútvízzel locsolták meg a lányokat, s a locsolók számát pontosan meg lehetett állapítani a napon száradó ruhákról. Az emberek hittek a víz tisztító, gyógyító erejében, bár a csípős áprilisi hidegben akár tüdőgyulladás lehetett a vége, ha valakit sokszor öntöttek nyakon a legények. Évtizedekkel ezelőtt az írott tojást még nagy becsben tartották, mert az valójában varázslatos rajzokkal, jelekkel kifejezett jókívánság volt, amit azért adtak, hogy az ajándékozottat megvédje a bajtól és a betegségtől, hogy a szerelmesek még jobban szeressék egymást, hogy a barátságok még erősebbé váljanak, s hogy béke és boldogság költözzék a világra. Akkoriban az asszonyok több napot is eltöltöttek tojásdíszítéssel. Nem egy vidéken a “kedves” nyolc-tíz hímest is kaphatott a szerelmes leánytól, s azokat nagy becsben tartva évekig meg is őrizte, mert a hiedelem szerint a lakodalomra olyan gyorsan kerülhetett sor, amilyen gyorsan az eltett tojás fakulni kezdett. A lányok a szerelmüknek külön hímes tojást is készítettek, amire csak az ajándékozottra vonatkozó bajelhárító jeleket, gyermekáldásra, boldog szerelemre vonatkozó rajzokat “írtak”.

43565-1745-4115-s-d00002C6A219c48db275d.jpg

Ajándék a kertben Mára a húsvét javarészt a gyerekek ünnepévé vált, akárcsak a karácsony, elveszítve ezzel hagyományai és népszokásai nagy részét. Melyik lányos ház kertkapujára állítanak ma már szalaggal, virággal díszített hajnalfát, hol égetnek télbúcsúztató, betegségelhajtó szalmabábut, azaz “kiszét”? De az ünnepi hangulat talán még nem veszett el teljesen. A lányos családoknál érdemes díszes tojást festeni, színes papírból üdvözlőlapot, száraz virágból asztali díszt készíteni, persze, együtt a kislánnyal. És a boltban vett kalács helyett együtt gyúrhatná-fonhatná a mamával a kalácstésztát, ami, ha nem is sikerül tökéletesre, de a készítés öröme belesülhet. A fiúk is szívesen tanulnak locsolóversikét, és velük is lehet lakást díszíteni: színes papírból kivágott tojást, nyulacskát, madárfészket ablaküvegre ragasztani, a virágcserepekre szalagot kötni, vagy egy csokor barkát masnival és színes tojással feldíszíteni. Ahol csak lehet, előre meg kell(ene) beszélni a rokonokkal, hogy noha anyagias világban élünk, húsvétkor ne a pénzjutalom uralja az ünnepet. Akinek nincs ideje tojást festeni, bőven válogathat az üzletekben készen kínált hímes, avagy a csokoládé- és marcipántojások között. Nem is beszélve az ilyentájt különösen nagy jelentőséggel bíró kedvencről, amelynek közepéből – a finom csoki mellett – még aprócska játék is elővarázsolható. Akinek kertje van, életre szóló élménnyel örvendeztetheti meg gyermekeit és a kicsi locsolókat, ha az ajándékukat nem a kezébe nyomja egy puszi kíséretében, hanem rájuk bízza, hogy találják meg a fűből készült kis fészekben, valamelyik bokor alján. Az így kikutatott finomságoknak egészen biztosan nem az értéke számít majd a gyerek szemében, hanem az a boldogság, hogy előbb találta meg a nevére szóló fészket, mint a testvére vagy az édesapja. Néhány ötlet azok számára, akik nem sajnálják az időt és a fáradságot, hogy valódi hímes tojással lepjék meg a locsolókat: A kiválasztott tojás héja vastag és sima legyen, a főzését mindig hideg vízben kell kezdeni. Általában a főzésre elég tíz-tizenöt perc, de ha a tojást a belsejével együtt akarja megőrizni, akkor azt érdemes hatvan percig rotyogtatni. A forró vízből kivéve azonnal le kell hűteni, nemcsak azért, mert így könnyebben lehámozható a héja, hanem azért is, mert tovább eltartható. – Csepegtetett tojás: A batikoláshoz hasonló módszer. Gyertyával apróbb-nagyobb pöttyöket kell csöpögtetni a tojásra, és utána az egészet festékbe mártva a viasz helyén fehér pöttyök maradnak. – Karcolt tojás: Minél sötétebb színű a tojásfesték, annál jobban elüt a karcolat fehérsége a színes háttértől. Kés hegyével vagy tűvel lehet rákarcolni az előre megrajzolt vagy saját fantáziára bízott virágmintát, geometriai formát a már megfestett tojásra. Célszerű előbb egy próbatojáson gyakorolni, és a kést konyharuhába tekerni, hogy csak a hegye látsszon ki, így nem csúszik meg olyan könnyen. – Pingált tojás: Ez a változat minden bizonnyal a gyerekek körében lesz igazán népszerű, mert önállóan is gyönyörű alkotások készíthetőek. A felnőttnek legfeljebb az utolsó simítások maradnak. A tojásra vékony ecsettel festett különböző színű mintákat lakkal kell rögzíteni!