Az őszi kertben sétálva sincs okunk nekibúsulni, sóhajtozni az elmúlásról és más mihasznaságokról, főként tilos ibolyák és orgonák után vágyakozni. Eljön majd újból azoknak is az idejük, most fordítsuk inkább orcánkat és teljes lelki intelligenciánkat az évszaknak megfelelő szépségek irányába. Higgyék el, elég egyetlen pillantást vetni a hortenziákra és az őszirózsákra, máris nagy kalandokra nyílik kilátás.
44212-2452-c1-d00002E154cb9ee63bad6.jpg
Szereplőink 1766-ban kéredzkedtek fel Louis Antoine de Bougainville francia nemes és tengerész hajójára, akinek rögeszméjévé vált, hogy megnézze, mi van a horizonton túl. S mivel ott is csak horizontot talált, sőt, azon is túl, így három év alatt körbehajózta a Földet. Ez hosszú idő, azt hinné az ember, hogy egy vitorláson ezalatt minden kiderül, s igaz, ami igaz, mindjárt az elején például kitudódott, hogy a csillagász, bizonyos Lapeaute, nincs is a hajón, sőt, a feleségét sem lelték. Ott volt viszont Filibert Commerson, a neves kertész meg fiatal segédje, Baret, akik új növények után kutattak – mondanunk sem kell, hogy a horizonton túl. A hajó kikötött itt, megállt amott, s a fedélzet lassan megtelt palántákkal, magokkal.
44213-2454-c2-d00002E16feb756a0bf4c.jpg
Egyszer Tahitin vetettek horgonyt, ahol Commerson és Baret mámorosan futkosott egyik csodálatosabb növénytől a másikig, ahogy rendes botanikusokhoz illik egzotikus helyeken. Ám az egyik pillanatban tarka tollakkal, kagylókkal felékszerezett férfi, egy valódi törzsfőnök rontott elő a sűrűből, s azonmód el akarta ragadni Baret-t. Számára ugyanis napnál világosabbnak tűnt, hogy a segédúr valójában feleségnek alkalmas, fiatal nő, a természetes körülmények között nevelkedett férfit – ellentétben az európai matrózokkal – nem tévesztette meg a kertésznadrág. Lám, mint tesz a természet-közeli szocializáció! És Tahitin abban a pillanatban vulkánként tört ki a botrány, mert hát a csinos segéd nem volt más, mint Lapeaute csillagász felesége, a virág- és immár világlátott Hortense. A kertész és a csillagász felesége pirulva menekült Tahitiről, s meg sem álltak a Mauritius-szigetekig. Commerson ott aztán meg is halt, de előbb elnevezte a bájos nőről a távol-keleti útján megismert, s azóta Európa-szerte becsessé vált, kedvenc virágát hortenziának. Hortenzia, akarom mondani, Hortense később visszatért Európába, ahol őt azóta is számon tartják, de nem mint virágnevet, se nem mint hűtlen hitvest, hanem mint az első európai nőt, aki körülhajózta a Földet. Balcsillagzatú férjéről ez idő tájt semmi jelentenivalóm nincs. A hortenzia elnevezés eredetéről akadnak egyéb kalandos történetek is, más helyszínekkel és más szereplőkkel, de ezekről majd – máskor.
