Megeshet, hogy az ember élete mindössze 12 négyzetméterre korlátozódik. Mit lehet ilyenkor tenni? Az 1982. évi Lakáskultúra 2. száma remek ötletekkel szolgált, hogyan lehet az ilyen szűk helyből is „igazi” otthont varázsolni.
Felmerül a kérdés, hogy lehet-e 12 négyzetméteren megfelelő lakást kialakítani? A válasz igen! Mindenesetre a következők kellenek hozzá: a rendelkezésre álló tér és a leendő otthon rendeltetésének tudatos átgondolása. Esetünkben a tizenkét négyzetméternyi lehetőség egy nagy budai lakás hajdani személyzeti szobája; a felhasználás hivatalos formája: leválasztás. Az itt élő család számára, meg kellett találni az együtt-, illetve a különélés formáit, ami mindenkinek kellemes és kényelmes. A képekből jól látható, hogy egyáltalán nem lehetetlen 12 négyzetméteren élni.
1. Barátok és ismerősök „kapszulának” nevezik ezt a lakást. Ahogy a polcok és szekrények mindenüvé kiterjedő rendszere kibéleli a teret., ez a benyomás rögződik az emberben, amikor belép és körülnéz.
2. Az ajtó a függőfolyosóról nyílik, ez egyben az egyetlen nyílása a „kapszulának”. Talán ez volt a legnehezebben megvalósítható. Úgy kell működnie, hogy ajtó is legyen, ablak is, ne bontsa meg a ház meglévő nyílásrendjét, és mint bejárati ajtó, az étkezőt is vonzó módon fogadja.
3. A tér megosztásának szigorú törvényei teszik lehetővé, sőt kellemessé, hogy az alvás, evés, otthoni munka, vendégfogadás egy helyen történjék.
4. Hang-, kép-, zene-blokk. S ha már beépítés a jelszó, akkor legyen! Tessék megfigyelni a telefont.
5. A vendégsarok. Ebből a zsákfotelból nézve a legjobb a kép.
6. Az egy négyzetméteres fürdőszobában az sem közömbös, hogy a szappananak milyen színe van. Minden tárgy megválasztásánál kérlelhetetlennek kell lenni. De kis törelem és kitartás; mindegyik itthon beszerezhető.
7. A munkahely akkor jó, ha a munkához szükséges összes kellék lehetőleg karnyújtásnyira van. Így természetesen, a zeneszekrény is.
