Megrendezte első idei árverését a grafika műfajának két zászlóshajója, az Abigail és az Arte. A két galéria jóvoltából mintegy 600 grafikai tétel került kalapács alá az elmúlt napokban.
A hazánkban alulértékelt műfajnak tekintélyes közönsége akadt, az eredmények azonban arról tanúskodnak, hogy még mindig akad pótolnivaló a nyugaton jóval előkelőbb szerepet betöltő tárgykör felfuttatásában. Bő választék és változatos minőség várta a rajzok és sokszorosított grafikák kedvelőit a szezon első budapesti árverésein. Az Arte március 26-án, a Mű-Terem Galériában rendezte meg 16., az Abigail pedig március 31-én, a MOM Kultúrházban 5. grafikai árverését. A két anyagban ezúttal jól tükröződött a két cég üzletpolitikájának különbözősége: míg az Abigail a nagyobb kínálat biztosítására, addig az Arte erős szelekcióra törekedett. Egyértelmű, hogy az Arte kínálatát lényegesen komolyabb válogatásnak vetette alá a galéria vezetője. Jól rávilágít erre az a tény, hogy az Abigailnek több mint 4,5 millió forint összki-kiáltási értéket képviselő anyagot nem sikerült értékesítenie, miközben néhány nappal korábban az Arte esetében ugyanez a mutató mindössze 1,2 millió forint körül mozgott (igaz, az összkikiáltási értékek között is nagy különbség volt). A minőségi szűkítés helyett az Abigail sokkal inkább a széles kínálat biztosítására törekedett, mely az árverésre bocsátott anyag mennyiségén is jól megmutatkozott, hisz a cég az Arténál mintegy 80 tétellel többet, 328-at kínált vételre. A kiemelkedő leütések terén lényegében megegyező eredmény született a két árverésen. Az Abigailnél 14 tétel érte el a 100 000 forintos leütési határt. Közülük is a legmagasabb leütéssel Munkácsy Mihály egy ceruzavázlata büszkélkedhet (Tanulmány a Krisztus Pilátus előtt című festményhez), mely 400 ezer forintért talált új gazdára. A lista második helyét is egy Munkácsy-alkotás foglalta el, méghozzá ugyanezen festmény kompozíciójának egy másik előtanulmánya (280 000 forint). Nem kelt el ugyanakkor – nagy meglepetést keltve – Egry József korai, Munkások című, 380 000 forintról indított szénrajza (VG, 2004. március 22., 19. oldal), valamint Uitz Béla ismert Fürdőzők című rézkarca (120 000 forint) sem. Eközben a kortárs grafikák aukcionálása során több váratlan, meglepő eredmény is születtet: Sváby Lajos aktakvarellje 12 ezerről, míg egy ef. Zámbó István-alkotás (Ikon, 1997) 65 ezerről indulva egészen 220 ezer forintig emelkedett. A két aukció legmagasabb leütési eredménye az Arte árverésén született: az éllovas – a várakozásoknak megfelelően – Czóbel Béla védett, Szentendrei műterem című akvarellje lett, mely a 180 ezer forintos kikiáltási árról félmillió forintig emelkedett. Üröm volt az örömben, hogy a licitre bocsátott 245 tétel közül sajnos több mint hetven tárgy csupán alapáron talált új tulajdonosára. Igaz azonban, hogy komoly liciteknek az Abigailhez hasonlóan itt is több esetben lehettek szemtanúi a jelenlévők. Így az árverésen a fenti Czóbel-alkotáson túl még 12 alkalommal emelkedett százezer forint fölé egy-egy alkotás leütési értéke. A Czóbel-akvarell után a legnagyobb harc egy hasonló technikájú Kmetty-munkáért folyt (Párizsi parkban, 1927), mely 90 ezer forintról indulva végül 380 ezerért kelt el, míg Perlmutter Izsák fiatal, kalapos nőt ábrázoló diópác rajza 32 ezer forintról 240 ezerig emelkedett. Akárcsak az Abigailnél, az Arte árverésén is jelentős érdeklődés kísérte az 1945 után született alkotásokat, így például Kassák Lajos ritka, a rövid figuratív korszakra keltezhető tusrajzáért 140 ezer forintot fizetett egy gyűjtő. Csalódások azonban – az Abigailhez hasonlóan – itt is voltak. Nem kelt el például Iványi Grünwald Béla üde, Rippl-Rónai bretagne-i képeit idéző, az 1900 évek elején készült színezett linóleummetszete (70 ezer forint), de Czóbel Béla Matrózblúzos kislány című remek szénrajza sem. Utóbbinál talán a kissé magasan megállapított kikiáltási ár (110 ezer forint) riaszthatta el a gyűjtőket.
