Spanyolország egyik legszebb nemesi birtoka, a Pazo de Oca kihagyhatatlan állomás, ha a régióban kirándulunk.
A Szent Jakab-zarándokút (a nevezetes Camino) végpontjaként ismert Santiago de Compostelából gyalogosan is elérhető a „paradicsomi” kert. A csodálatos birtok valójában egy hatalmas uradalom, amely lakó- és gazdasági épületeket, kápolnát, dísz- és haszonkertet, szántóföldet, és még egy erdőrészt is magába foglal.
A középkor óta lakott Pazo de Oca a 18. század első felében nyerte el mai kinézetét, miután megépítették a görög kereszt alaprajzú kápolnát és a gránitkövekből emelt nemesi rezidenciát. Ekkortájt született a részekre tagolódó díszkert is, amelybe spanyol és portugál hajósok által az Újvilágból, Ausztráliából, Japánból és Kínából hozott értékes, még ismeretlen növényeket: eukaliptuszokat, magnóliákat, rododendronokat és kaméliákat telepítettek. Utóbbiaknak különösen kedvez a csapadékos óceáni éghajlat és a kimondottan enyhe tél. A kápolna mögött például a Camellia japonica ’Alba Plena’ matuzsálemi korú egyedei virulnak, a birtok egészén pedig összesen 28 fajtaváltozatot sikerült meghonosítani az idők folyamán.
De külön említést érdemelnek a mindenütt jelen levő szökőkutak és csatornák is. A kert átlós tengelyét képező két mesterséges tó például a kor bonyolult szimbolikája szerint két külön világot jelképez. A fallal és sövénnyel duplán határolt, szabályos alaprajzú medencéket szintben is elválasztja a hajdani vízimalom helyén magasodó gát, és fentről a víz a gonoszt megtestesítő kígyófej száján át zubog az alsó szintre. A nyugodt felső tavon (a földi életben) kőből faragott halászcsónak „ringatózik”, az alsó medence (a pokol) nyugtalanul fodrozódó vizét hadihajó hasítja, és mindkettőn 18. századi öltözéket viselő matrózok láthatók.
Fotók: Juantiagues, Amaianos, Jose Luis Cernadas Iglesias/Flickr
