Amikor fiatalember vendéglátónk eldöntötte, hogy kis alapterületű legénylakását nagyobbra cseréli, Buda zöldövezetét célozta meg. Elképzeléseinek megfelelően
Amikor fiatalember vendéglátónk eldöntötte, hogy kis alapterületű legénylakását nagyobbra cseréli, Buda zöldövezetét célozta meg. Elképzeléseinek megfelelően olyan természetközeli, csendes, jó levegőjű lakást talált, amelybe csak a falombok és a madarak kukkanthatnak be. Igaz, a belső terek kialakítása nem ízlése szerinti volt, ám kreatív ember lévén nagy fantáziát látott az alapvetően megfelelő, kétszintes, 135 négyzetméteres lakásban. – A lakás fekvése, a hozzá tartozó panoráma és intim hangulata feledtette a bejárati, 85 négyzetméternyi alapterületű szintet osztó ajtókat és falakat – emlékezik a tulajdonos. – Rögtön láttam, hogy ez megváltoztatható és némi kötöttséggel kedvem szerint alakítható. – A lakásba lépve első meglepetés, hogy a hagyományos előszoba vagy hall helyett minifürdőszoba méretű, vízzöld árnyalatú mozaikcsempével borított falú, csupa üveg zuhanyfülke fogad – állapítom meg. – Ezen a szinten eredetileg öt – nappali, étkező, konyha, állózuhany, WC – funkció osztozott, valamennyit megtartottam, csak a falakat bontottam le köztük – magyarázza vendéglátónk. – A zuhanyfülkét legszívesebben a kandalló helyére építettem volna a nappaliban, hogy zuhanyozás közben is gyönyörködhessek a panorámában, csakhogy ennek műszaki kivitelezése lehetetlen volt. Így a kandalló maradt a régi helyén, a zuhanyfülke pedig a mögötte lévő, bejárat melletti falszakaszra került. S minthogy a minél kellemesebb térérzet elérésére törekedtem, legjobb megoldásnak azt találtam, ha „üvegkalitkába” bújtatom. – A mindössze két, egymással azonos méretű pengefallal osztott bejárati szinten valóban izgalmasan átlátható terek, illetve szellemesen kialakított funkciók születtek. – Több látványtervet is készítettem, hogy megtaláljam a számomra optimális megoldást a térszervezésben és a funkciók elosztásában. Végeredményben az előtérbe helyezett zuhanyfülkét leszámítva, igazán sarkalatos változás nem történt a funkciók elosztásában. A nappali megtartotta eredeti helyét, csak jóval szellősebb lett a falak lebontása után. A konyha pedig a bejárati szint nappalival ellentétes oldalán volt eredetileg, és ott is hagytam. Ez esetben is a falak eltüntetésével nyertem igazán kellemes térérzetet. A konyhát olyan igényes olasz bútorokkal rendeztem be, amelyek a „konyhaüzem” jelleget feledtetik, inkább a nappali részeként kezelhető. Ezért a legtöbb funkciót a térbe helyezett konyhasziget látja el, melynek meghosszabbított gránit munkalapja az étkezőasztal szerepét tölti be, s a fal melletti egyedi tervezésű és kivitelezésű bútor is inkább polcokkal társított komódra emlékeztet, mint a hagyományos konyhabútorra. – Alighanem jót tett a felső szintre vezető csigalépcsőnek, hogy eltűntek a falak még a környékéről is. Izgalmas látványt nyújtó térelem lett belőle, különösen a fehér-fekete kontraszt miatt. – Ami a színeket illeti, sok ötletem, sőt hamvába holt próbálkozásom is volt ez ügyben, míg rátaláltam a megoldásra. Nagyon szeretem a fát mint anyagot is, ezért eleinte faburkolattal gondoltam borítani az alsó szint falát. Mivel ennek kivitelezése a téglafal miatt szinte lehetetlennek tűnt, rájöttem, hogy a számomra kedves, loftlakás-hangulatot idéző, eredeti téglafal is gyönyörű hófehéren, tehát emellett döntöttem. Nagyon tetszik a fekete hajópadló, ezzel több kudarcos kísérletem is volt, végül a wenge mellett kötöttem ki. A csigalépcső pedig az eredeti barna helyett fekete lett, s valóban remekül érvényesül a hófehér téglafal előtt. Ráadásul a csigalépcső „árnyékában” intim beszélgető-, olvasósarkot sikerült teremteni. – Úgy tűnik, a felső szinten kialakított hálók mellett igazi unikumnak számít a fürdőszoba… – Eredetileg két kisebb szoba uralta ezt a teret. Az egybenyitásukkal keletkezett 30 négyzetméteren gondoltam berendezni egy olyan fürdőszobát, amely a relaxáláshoz is kényelmes, kellemes környezetű. Itt végre kiélhettem a faburkolat iránti vonzalmamat is, és a kádat gyönyörű tíkfa dobogóval öveztem, amely egyúttal a másik kedvencemet, a fahajót is eszembe juttatja. Itt érvényesítettem igazán az alsó szinten, a zöld mozaikcsempés zuhanyfülke és a wenge hajópadló látványában már tetten érhető, kedvenc barna-zöld színkombinációt. Olyannyira, hogy nem csupán a falakat festettem zöldre, hanem a zöld vászonrolós tetőtéri ablakok keretét is. Lakáskultúra 2010. július-augusztus