Nyugat-Európában igen elterjedt, Magyarországon azonban még csak gyerekcipőben jár az a fajta költözködési mód, amelynek során a szállító „kulcsrakészen” adja át a megrendelőnek új lakását.
Hazai viszonyainkat azonban még inkább a „hagyományos” költözködések jellemzik, amelyek nem nélkülözik a háziak aktív közreműködését. Összeállításunkat azoknak szánjuk, akik kénytelenek maguk végezni ezt a nem túl kellemes munkát. Vigaszul csak annyit, hogy egy sikeres költözés során rengeteg fölösleges kacattól is megszabadulhatnak. A jó előkészület fél siker Örök igazság, hogy a költözködés előtt vannak pillanatok, amikor az ember úgy érzi, a világ összes csomagolóanyaga sem lesz elegendő. A csomagolás műveletére azonban fel lehet és fel is kell időben készülni! Ehhez a következőkre van szükség: – A költözködés várható időpontja előtt egy hónappal kezdjük el a felkészülést. – Jelöljünk ki a lakásban egy helyet (kamra, szobasarok, üres szekrény, pince stb), ahol a költözködéshez szükséges kellékeket gyűjtjük, raktározzuk. – Halmozzunk fel nagy mennyiségben napilapokat, nejlonszatyrokat, zacskókat, ívben kapható csomagolópapírt. – A legközelebbi élelmiszerüzletből kérjünk különféle méretű és alakú kartondobozokat. – Szerezzünk nagyméretű, erős táskákat, ládákat, kosarakat, régi ágyneműhuzatot. – Szerezzünk be erős spárgát (több gombolyaggal) és celluxot, valamint papír ragasztószalagot. – Kerítsünk kényelmes cipőt, egy régi melegítőt és valamit a fejünkre (sapkát, kendőt) a munkálatokhoz. – Tartsunk készenlétben egy kisebb létrát. Hogy könnyebb legyen a dolgunk – Az összetartozó tárgyakat csoportosítsuk egy helyre (dísztárgyak, konyhai eszközök, gyerekjátékok, könyvek, kazetták stb.). – Az azonos helyiségbe kerülő tárgyak dobozait jelezzük azonos színű filctollal (például a konyhát pirossal, a nappalit kékkel stb.). – Kipakoláskor vitessük a ládákat egyenesen a „cél-szobába”. Mit és mibe?
45074-3380-csomagolas2-d00002FF1bec118cd4440.jpg
– Az apró, törékeny tárgyakat egyenként kell becsomagolni, majd ezután érdemes több darabot egy gyűjtő-zacskókba rakni, amire írjuk rá annak tartalmát. – Több gyűjtő-zacskót tegyünk egy újságpapírral kibélelt kartondobozba, az egyes zacskók közé is tegyönk egy-egy réteg papírt, a dobozra írjuk rá a tartalmát. – Ruhaneműt bőröndben, kartondobozokban, ládákban, vagy külön erre a célra kapható zsákokban lehet jól elhelyezni. – Az azonos méretű könyveket kisebb csoportokba rendszerezve, erős spárgával átkötve kell előkészíteni (vigyázat: a könyvek nagyon súlyosak, csak kisebb halmokat készítsünk össze!). – Különleges, régi kiadványokat kartondobozban szállítsuk. – A szekrények értékes belső rakodóterét könnyű fajsúlyú tárgyakkal töltsük ki (pehelypapalan stb.). – A nem törékeny darabok (játékok, cipők, párnák stb.) szállíthatók kosarakba, ládákba ömlesztve is. – A képeket egyenként csomagoljuk be strapabíró papírba, vagy légbuborékos fóliába, majd kössük át őket spárgával. – Az értékes festményeket plédbe, vagy paplanba bugyoláljuk. – A szőnyegeket – színükkel kifelé – csavarjuk össze, spárgával rögzítsük több ponton, a kényesebbb fajtájúakat húzzuk védőzsákba. Dunnahuzat, párnaciha Legtöbbször nem kis gondot okoz a ruhák átszállítása, hiszen bármennyi bőrönd is akad a családban, annyi biztosan nincs, amennyibe az egész téli-nyári ruhatárat be lehetne csomagolni. Ráadásul némely ruhaneműt nem tanácsos hajtogatni, szerencsésebb teljes hosszában kinyújtva szállítani. Ilyenkor tesznek jó szolgálatot a háznál fellelhető dunnahuzatok. A párnahuzatok ugyancsak kapóra jöhetnek a kisebb, illetve a hajtogatható ruhák esetében. Óvjuk, mint a virágot!
45075-3381-csomagolas3-d00002FF230d22e12b657.jpg
Cserepes zöldnövényeink, ha nem is olyan érzékenyek, törékenyek, mint a vágott virág, de egy költöztetés viszontagságait könnyen megszenvedhetik, ha nem vigyázunk rájuk. Ezért azokat, amelyeknek formája azt megengedi, telepítsük műanyagládákba, illetve zöldségesdobozokba, egymás mellé, így a növények a szállítás során egymást támasztják a zötyögő autóban. Ám mielőtt ezt megtennénk, ne felejtsük el nejlonzsákot húzni rájuk, hogy ágaikat, leveleiket megóvjuk a letöréstől és a „menetszéltől”.
