Az élettér bővítésének egyik legkényelmesebb módja, ha sikerül valamelyik szomszéd lakást megvásárolni. Így tettek kertvárosi vendéglátóink is, lakberendező segítségével.
Ha az ember csak egy kicsit is letér szokásos közlekedési útvonaláról, érdekes tapasztalatokat szerezhet. A várost átszelő főutakat sok helyütt meglepően hangulatos utcák kísérik, hasonló korú, ezért egységes stílusú házakkal, árnyat adó fákkal, beállt kertekkel. Az ilyen telep talán egy régi bútorhoz hasonlítható: kiállta az idő próbáját, mellette egy modern darab is jobban mutat. Ilyen gondolatokat ébreszthet a nyugodt kertvárosi környék, amelynek foghíjaiba új társasházak illeszkednek. Hajdan itt lehetett a város határa, de aki ma ideköltözik, szinte a központban érzi magát. A nyugodt környék és a jó fekvés vonzotta a fiatal házaspárt is, amikor kiválasztottak maguknak itt egy földszinti lakást. A szerencsés véletlen hozta úgy, hogy néhány évvel később eladóvá vált a szomszédos lakás, éppen akkor, amikor Erzsiék kezdték kinőni saját otthonukat. Kapóra jött hát a lehetőség, sőt az átalakításhoz segítséget is kaptak. Barátaik ajánlották Sipaki Annamária lakberendezőt – akinek néhány munkáját már olvasóink is ismerhetik lapunkból. Szinte kényelmesen zajlott a felújítás: amíg az egyik lakásban dolgoztak, a másikban lakott a család, aztán cseréltek. Az eredeti lakótér két félszobáját és közlekedőjét megszüntették, a falak elbontása után egyetlen tágas helyiség keletkezett. Ebből lett a közösségi tér, ami konyha, étkező és nappali is egyben. Ablakai a társasház udvarára néznek, a tervek szerint az erkélyről közvetlen lejáratot is nyitnak majd a saját gondozású kertrészre. Ötletes módon, járható szekrénnyel kötötték össze a szomszédos lakásokat. A széles közlekedőt két oldalról szekrények kísérik, amelyekben helyet kapott a családi gardrób, a szerszámos- és éléskamra. Az átjáró mindkét lakás felől ajtóval szeparálható, ami a hangszigetelés szempontjából is jól jön: nyugodtan lehet bulizni, míg a túloldalon alszanak. Az újonnan megvásárolt lakásban ugyanis a privát szférát alakították ki hálószobákkal, vendéglakrésszel, kiszolgáló helyiségekkel. Annamária az új stílus megteremtésében segített, a színek, burkolatok, berendezési tárgyak válogatásában. Az ő ötlete volt a tapétázás egyes falszakaszok kiemelésére, de az előszobai tapétát maga a háziasszony választotta. Az átalakításkor fontos szerepet kapott a világítás. Tetszés szerint variálható fényeket akartak, a központi lámpákat számos falikarral egészítették ki. Erzsi a rendezett, már-már szikár stílus kedvelője, férje az otthonos puhaság híve több fával és textillel. Mindkettejük ízlése érvényesült, bár a közös térben leginkább a gyerekek életmódjára figyeltek. Miattuk biztonságos megoldásokat választottak, könnyen tisztítható felületeket és sok bútor helyett inkább nagy szabad tereket a játékhoz. Nincsenek balesetveszélyes szőnyegek, lerángatható függönyök, és a kárpitok is folttaszító anyagból készültek. Cserébe üde színfoltok vonják magukra a figyelmet a konyha falán, az étkező székein, a kiegészítőkön. A színek a nappaliban harmonizálnak egymással, de a többi helyiségnek is külön karaktere van. A hálóban az ágy mögötti falat hangsúlyozták különleges, krokodilbőr-hatású tapétával. A gyerekszobák a kicsik egyéniségét is tükrözik. A berendezés a nők feladata volt, sőt Erzsi a költségvetésben is szabad kezet kapott. Ő felel a további dekorálásért, amihez rengeteg terve van. Sok képet, családi fotót szeretne a falakra, már vett is hozzájuk régi kereteket. A lakás bemutatása is az ő ötlete volt, meglepetésként a férjének. Érdekes lesz majd a fotók segítségével visszaemlékezni, ha átrendezik a lakást, vagy hosszú távú terveiknek megfelelően családi házba költöznek, a városhatáron kívülre. Lakáskultúra 2011. június
