A csillár kétségtelenül a nappali leglátványosabb világítóteste, de csak akkor mutat igazán jól, ha mérete és formája illeszkedik az adott térhez.
Magas szobába nyugodtan vehetünk nagyobb és jobban belógó lámpatestet, de alacsony belmagasságnál válasszunk inkább „laposabb” megoldást. Fontos, hogy a csillár minden irányba világítson, tehát nemcsak lefelé, de oldalra és felfelé is. Ezt megoldani nem egyszerű feladat, hiszen nehéz olyan darabot találni, amely úgy lóg be a mennyezetről, hogy nem befolyásolja negatív módon a térérzetet.
Egy 2,8 m belmagasságú szobában 230-240 cm az ideális, de 2,5 m-nél praktikusabb egy mennyezetre szerelhető világítótest. Ugyanis ha a lámpa túl alacsonyan van, akkor térelválasztóként viselkedik, és szinte leválasztja a szoba lámpatest mögé eső részét.
A világítás megtervezése során azt is lényeges szem előtt tartani, hogy egy nagyobb helyiségbe többnyire nem elegendő egyetlen fényforrás. A központi csillár mellett falikarokkal, rejtett hangulatvilágítással, LED-szalagokkal vagy olvasósarkokban elhelyezett direkt fényekkel tudjuk kellemesebbé tenni mindennapjainkat.
Végül beszélnünk kell a színhőmérsékletről is: ne feledjük, hogy meleg, otthonos légkör kialakításához sárgás fényű és főleg alacsonyabb kelvin-számú (2700-3000) fényforrásokat érdemes választani.
