Falunkat a Teremtő nagyon jó kedvében formázta – vallják a szigligetiek.
Nem csoda, hiszen a nádasokkal szegélyezett Balaton víztükrét a Vilma-hegy, a Királyné szoknyája, a Külső-hegy, a Kamon-kő, az Antal-hegy és a Várhegy vadregényes vonulatai kísérik a parton. A látványt a 19. században élt Eötvös Károly így jellemezte: „Nincs még egy ilyen szép táj a világon”.
Ám Szigliget az egyedülálló természeti szépségek mellett műemlékekben is rendkívül gazdag, mint a Vár, az Óvár, az Avasitorony, az Esterházy-kastély és az Ófalu öreg házai. Mindezek a fővárosban élő vendéglátóinkat is olyannyira megbabonázták, hogy a közelmúltban vásároltak egy, az 1800-as évek második felében épült műemlék házat, amelyet a szigorú építészeti előírásoknak megfelelően felújíttattak, hogy e mesebeli tájon tölthessék a nyarakat. Mégpedig úgy, hogy az eredetileg hagyományos elosztású parasztház lakható alapterületéhez L alakban ragasztott, későbbi építésű „fészert” is hasznosították.
Az eredeti épület formavilágát, anyaghasználatát követve Szűcs Endre építész tervei alapján a fészert kiváltó lakrésszel megnövelték az alapterületet, a ház belső tereinek kialakításával pedig Rőth Renáta belsőépítészt bízták meg.
– Megrendelőimnek már korábban is dolgoztam, egy szintén régi építésű, villabeli lakásuk felújításában, átalakításában működtem közre – mondja Renáta. – Alighanem az akkori sikeres munka okán kerestek meg az új, izgalmas feladattal. A mintegy 40 négyzetméternyi alapterületű, az eredetihez külső megjelenésében alkalmazkodó, új épületet két egységre osztottuk.
A régi épülethez kapcsolódó, új szárnyba került a tetőtérbe vezető, kényelmes lépcsősor, valamint a konyha-étkező tágas, nyitott fedélszékű tere. Az utóbbi ugyanis a hagyományos népi építészeti elrendezés szerint az eredeti épület közepén, szűkös és zárt helyen volt. A zárt szót azért fontos hangsúlyozni, mert az új rész teraszra-kertre és a Balatonra tájolt falának tekintélyes részét négyszárnyú, az oldalfalakba teljesen elrejthető, talpig üveg belső tolóajtóval, kívül pedig fából ácsolt, masszív, harmonikaszerűen lapokra hajtogatható ajtóval láttuk el. Így a régi parasztházból panorámás, kényelmes és jól használható nyaraló született. Az épület eredeti konyhája új funkcióként a nappali szerepét kapta meg.
Mint megtudtuk, az előző tulajdonosok is nyaralóként használták, s hogy a ház eredeti alapterületét megnöveljék, beépítették a padlásteret is, amelyet az új tulajdonosok boldogan megtartottak. Ám az új épületrészben, a konyha-étkező fölött a teljes belmagassághoz ragaszkodtak, remek ellenpontjaként a régi parasztházakra jellemző, alig több, mint kétméternyi belmagasságnak, egyúttal vállalva a régi és a mai, modern belsőépítészeti eklektikát. A lépcső előtere és a közlekedő stílszerűen fagerendás, új födémet kapott, amellyel a beépített padlástér alapterületét növelték, mintegy nyitott galériaként egyben tartva a konyha-étkezővel. A galéria egyúttal a beépített tetőtérben kialakított szülői háló, a vele szemben nyíló új fürdőszoba, valamint a háló mellett berendezett gyerekszoba előtere is.
– A tulajdonosok semmiképpen sem akarták az új épületrészben a régi parasztházak „népies” építészeti stílusát követni, és e szerint berendezni sem – magyarázza Renáta. – Persze a minimál jellegű, modern is távol állt tőlük, inkább a kényelmes, meghitt hangulatú, patinás, kissé polgári környezetet részesítették előnyben a szigorú építészeti előírások betartása mellett.
Ezt a hangulatot többek között azzal teremtettük meg, hogy régi, bontott faanyagokat használtunk a bútorok készítéséhez, amelyek talán leglátványosabb darabja az egyedi tervek alapján született konyhabútor, amellyel faltól falig átfogtuk a konyha-étkező szélességét. Az alsó szekrénysort pedig bontott fából készült, egyetlen nyitott polc kíséri végig a falon elérhető magasságban, utalva a régi falusi konyhák hasonló berendezésére.
Ugyanez a faanyag az új fürdőszoba asztalszerű mosdópultjánál is bevált. A patinás hatást az „archaikus” szín- és mintavilágú csempe falburkolattal tovább erősítettük. Nem szólva a konyha-étkező megemelt mennyezetét tartó, belső gerendázatról, az egyedi tervezésű és kivitelezésű, hatalmas kovácsoltvas csillárról és a vele rokon falikarokról. Nem véletlen, hogy a tulajdonosok imádják öreg-új nyaralójukat, hiszen a házzal közel egyidős szőlőtőkék lugasának árnyékából gyönyörködhetnek a páratlan panorámában.
