Budapest lakói 2014 márciusában ismerhették meg Németh Edinát, amikor a Deák tér fáin megjelentek tavaszköszöntő papírvirágjai, egy hónappal később pedig 15 000 papírpillangója „szállta meg” a belvárost. A papírművész szerint munkájának legszebb része az alkotás, de idejének java része mégsem erre megy el.
– A művészek általában valami maradandót szeretnének alkotni, a papírcsodák viszont lényegükből adódóan eltűnnek. Soha nem volt ezzel problémád?
– Én éppen ezt szeretem benne. A papír egyszerre sérülékeny és konstruktív, bár ha megfelelően alakítom, tartóssá is tehető. De mindenképpen olyan anyag, amely a mulandósága miatt az alkotót folyamatos megújulásra készteti. A „gerillaakcióim” alatt sokan sajnálkoztak, hogy a virágok és lepkék tönkremennek, sőt az emberek néha hazaviszik őket, de engem ezek a dolgok inkább inspirálnak. Jó volt látni, hogy egyesek üzeneteket írtak a lepkékre, másoknak felderült az arcuk a virágoktól. Engem még az is feldobott, amikor a virágjaim megáztak az esőben, mert megszáradva új formát nyertek; átlényegültek, mint valami szürrealista festményen.
– Azt olvastam, hogy a belsőépítészet helyett választottad a papírművész hivatást. Tényleg vagylagos lenne a viszony a két szakma között?
– Egyáltalán nem. Én Hollandiában tanultam kreatív tervezést, és valóban belsőépítészként végeztem, de az ottani oktatás teljesen más dolgokra helyezi a hangsúlyt: nagyon szabadelvű, nemigen ad eszközöket a tanulók kezébe. Ellenben hozzásegít, hogy megismerjük a saját tervezési és alkotási folyamatainkat, és rávezet, hogy ha szembekerülünk egy problémával, azt képesek legyünk egyéni módon megoldani. Természetesen ennek a szabadságnak ára van. Az eszközkeresés fájdalmas folyamat, tele bizonytalansággal. Én azonban pontosan ezen folyamatok eredményeképpen döbbentem rá, milyen fontos számomra a papír, mivel újra és újra visszatértem hozzá a munkáimban.
– Amikor egyetem után hazajöttél, marketingesként kezdtél el dolgozni…
– Nagyon jó iskola volt. Rendezvényeket szerveztem, teljes projektek megvalósításáért feleltem. Illik az alkatomhoz, precíz vagyok és pontos. Jól éreztem magam, de hiányzott, hogy saját kezűleg alkothassak. Amikor eljöttem, nem gondoltam volna, hogy a szervezőkészségemre később is nagy szükség lesz. Egy komolyabb projekt megvalósítása mögött hatalmas logisztikai munka áll, melyben az ötlet és a prototípus elkészítése csak az első lépés. Ezután kezdődik egy sokszereplős folyamat, amely a részfeladatok időzítése és koordinálása nélkül nem működne.
