Hogyan lehet egy rossz adottságú, parányi „lyukból” kényelmes, tágas és hangulatos lakást varázsolni? Éva belvárosi otthonában megtaláltuk a választ!
Nincs elveszett lakás! – vallja Éva Mihály Amichay, a következő lakás tervezője, aki szerint egy kis kreativitással a legkisebb tér is élhetővé, szerethetővé tehető. Vegyük az ő példáját: egy 29 m2-es, földszinti, udvari, keleti fekvésű, rossz elrendezésű, főzőfülkés ingatlanból minden igényt kielégítő, kellemes otthont varázsolt, ahol akár vendégek is megszállhatnak.
– Szerintem a kényelmes lakás nem feltétlenül kell, hogy nagy legyen, sőt! A lényeg, hogy betöltsön minden olyan funkciót, amire vágyunk. Amikor nekiláttam a tervezésnek, alaposan átgondoltam, mire van szükségem, és azt mind meg is valósítottam. Persze, sokat segített, hogy már itt laktam egy ideje, és tapasztalatból tudtam, hogyan változnak a fényviszonyok, melyik a legkedvesebb zugom, és mi az, amin mindenképpen változtatni szeretnék. Sokan azon melegében belevágnak a felújításba, mondván, hogy akkor hamarabb kész lesznek vele, pedig tapasztalataim szerint csak a hosszas tervezést követi gyors kivitelezés!
Hiába volt például Éva lakásának nagy a belmagassága, a teret a galéria uralta, ahova a meredek lépcsőn semmi kedve nem volt felmászni. Emiatt aztán az idő nagy részét a sötét, nyomasztó lenti részben töltötte, a felső, aránytalanul nagy szintet pedig csupán alvásra használta.
– A térélmény megőrzéséhez a galéria legfeljebb az alapterület felét teheti ki. Nagyon fontos ugyanakkor a kényelmesen használható lépcső kialakítása – magyarázza.
Éva az addigi kettő helyett három szintre osztotta a teret azzal, hogy az ablak elé, 90 cm-es magasságba, egy pihenőt tervezett, a saját testméreteihez igazított, 30 cm mély lépcsőfokokkal. Az is fontos volt számára, hogy a lehető legtöbb természetes fényt engedje be a lakásba. Azért került középre a feljáró is, mert így nem áll a fény útjában. A nyílászárók kicserélésével pedig sikerült elérnie, hogy ha kinyitja az udvari lakás ablakát, a szomszéd most már nem lát be rajta. Ráadásul a gerébtokos, kétrétegű nyílászáró kiváltásával kapott bemélyedés pont akkorának bizonyult, hogy kialakíthassa benne a dolgozórészt, ahol így természetes fénynél munkálkodhat.
Éva kiemelt figyelmet szentelt a konyhának, mert, mint mondja, nála ez a központi élettér.
– Nagyon szeretek főzni, ha valaki meglátogat, mindig eszünk. Ezért egy „normális”, legalább 246 cm hosszú konyhapultra és egy nagy asztalra vágytam. Ez utóbbinál zajlik a társasági élet is, így nem igénylem a kanapét.
Az apró lakásban sarkalatos kérdés volt a tárolás, ám egy kis leleményességgel ezt is sikerült megoldani. Szekrényajtók mögé bújtatva a feljáró két oldalán pont elfért egy kis háztartási helyiség, a hűtő, a mikró és a porszívó, a lépcsőfokok cipőtároló fiókok is egyben, míg a kabátok, a ruhák, a bútorhulladék és a jó-lesz-ez-még-valamire típusú tárgyak a középső szint alatt rejtőznek.
– Mivel nemcsak a helyiségek és a bútorok „alapterületét” vettem figyelembe, hanem a magasságukat is, bizonyos funkciókat egymás fölé tudtam szervezni.
De Éva nem csak ezzel „spórolt”! A térmegosztó szerkezeteket a lehető legvékonyabb zártszerelvényekből készíttette el, ezzel is maximalizálva a helykihasználást.
– Nem a drága anyagoktól lesz jó és élhető a tér, inkább attól, hogy az eredeti adottságokat nem félünk a mai igényeknek megfelelően átalakítani. Ehhez pedig merni kell máshogy gondolkodni!
