Csak fantázia kérdése, hogy mi mindenből és hogyan lehet remekbe szabott teraszt tervezni, kivitelezni. Márta Zsuzsa lakberendezőnek erre bőven akadt ötlete, ráadásul nem is egyre, hanem egyszerre háromra, melyekkel saját családi házukat gazdagította.
Ha jól belegondolunk, teljesen természetes volt a lakberendezőnő lelkesedése. Mert ki tudna ellenállni a falut ölelő, lágy ívű gyermelyi dombok látványának, ölében a templomtoronnyal, a házhoz tartozó kert pihentető közelségének? Mint megtudtuk, a régi építésű családi ház tömbjét mintegy lezárta a garázsterem, amelynek bejáratát egy féltető fedte. Erre a megerősített féltetőre nyílt, a telek lejtése okán a második szintre került konyhából egy zsebkendőnyi, 1×2 méteres, semmire sem alkalmas kis terasz. Valójában ennek megnagyobbítása sugallta az összes többit. A tetőt kissé megemelve 4×6 méterrel növelték az alapterületét, így nemcsak a konyha előtti tetőterasz lett szobaméretű, hanem a tető alatt, azaz a „földszinten” lévő garázs bejáratának a tere is ugyanennyivel gyarapodott, amit a pincelejárat falával zártak le. Ez a terasz nemcsak pihenő, lerakó, hűsölő, hanem vendéglátónk gyűjtőszenvedélyének is teret ad: a faluban talált, kapott, régi tárgyak tárolóhelye is egyúttal. Persze módjával, gyakran szelektálva. Ám a „földszinten”, a valamikori disznóól helyén található egy másik, hullámpalával fedett terasz is, amely szinte egybenőtt a kerttel. Nem véletlen, merthogy vendéglátóink imádnak a szabadban, a kertben sütni-főzni, s itt lett a nyáresti lakomák előkészítésének, majd a kerti sütőből kikerülő falatok elfogyasztásának kellemes helyszíne. A konyhából nyíló, „emeleti”, jócskán megnagyobbított, harmadik terasz pedig kora tavasztól késő őszig szinte kínálja mindazt, amit egy hagyományos funkciókat betöltő terasz tud. Helyet a terítéshez, étkezéshez a gyermelyi dombok és a templomtorony aláfestő látványával és sok-sok virággal. Az egyik szögletében ejtőzni, napfürdőzni is lehet figyelve, hogyan érik a kovászos uborka az üvegben… Lakáskultúra 2011. július-augusztus
